Századok – 2009

KISEBB CIKKEK - Fenyő István: Csengery Antal és az Ujabb Kori Ismeretek Tára III/751

hatalomideálja. Az 1791. évi alkot­mány felidézése a hazai áprilisi törvé­nyekre emlékeztet - akkor, amikor ar­ról nálunk szólni sem volt szabad. Csengery oly államrendszert mutat be, amely teljes egyenlőséget hirdet, s polgári szabadságot, a sajtó-, vallás-, közoktatási-, gyülekezési- és petíciós szabadság alapjain. A továbbiakban arról olvashatott a közönség — a zsandárok végezte házkutatások idő­szakában! —, hogy a nemzettől egye­dül származik minden hatalom, s hogy kizárólag a nemzetgyűlés java­solhat törvényeket. A szócikk az 1791-1848. évi al­kotmányok ismertetése után azzal a chartával fejeződik be, amelyet 1848. november 4-én fogadott el a francia nemzetgyűlés. Ennek preambuluma Csengerynél a jogállamiság szó-már­ványba faragása: a legújabb francia al­kotmány célja „az előhaladás és népfej­lődés ösvényén előretörni; egyenlőbb s az igazságot jobban megközelítő osz­tályt hozni be a társadalom jogaiban és terheiben; a közkiadások és terhek lassankénti kevesbítése által mindenki jólétét biztosítani, s minden polgárt, új erőszakos rázkódás nélkül, a status­intézetek és törvények folytonos, ál­landó hatása által az erény, fölvilágoso­dás és jólét magasabb fokára emelni." A hatalompolitikát, államrend­szert tárgyaló szócikkek továbbra is kihívóan merészek. A fennálló abszo­lutizmust megbélyegző valamennyi. A Felségsértés (III. k. 213-227.) és a Diplomatia (II. k. 390-398.) című cím­szavak egy-egy szabadság-ódának te­kinthetők, a jogállamiság kőtáblasze­rű deklarációinak. Az elnémított sajtó idején felmutatják a fennálló rend megváltoztatásának lehetőségét, egy­szersmind a hatalom számára is felkí­nálják a jogszerűség és méltányosság alternatíváját. Az előbbi szócikkben Csengery leszögezi: mennyire fontos, hogy a felségsértés bűntettének korlátait szigorúan körülírják, s ne ter­jesszék ki a létező állapot iránti elége­detlenségre vagy éppen véleményüldö­zésre. Ha e politikai vétség meghatáro­zatlan, akkor roppant tér nyílik a fana­tizmusra. Ami egyik helyen bűn, má­sutt, másféle alkotmány esetén erény lehet. Csengery a felségsértést elvá­lasztaná a reform útjától, vagy attól, ha valaki tudományos úton igyekszik ter­jeszteni meggyőződését. Intése minden korszakban időszerű marad: óvakod­junk, nehogy amikor a társadalmi ren­det kívánjuk védeni, a polgári szabad­ságot ássuk alá a bűntettek széles ki­terjedése által. Az angol 1688. évi és a francia 1830-as, valamint 1848-i forra­dalmak hősei, ha rosszul végződött vol­na vállalkozásuk, szerinte talán vérpa­don végezték volna, míg most köz-elis­merés kíséri tetteiket. A közvélemény a győztes eljárásában „bűntető igazság helyett gyakran bosszút lát, mi ellen jogérzete felszólal". Csengery tud ese­tekről, amikor az ellenszegülés köteles­ség. Két eszközt ismer a megzavart rend helyreállítására: „rettentés és erőhatalom" egyfelől, jogszerűség és emberség másfelől. Az első esetben uralkodói mindenhatóság a cél az összes nemzet ellen. A másik esetben a vezetés igyekszik a nemzet bizalmát megnyerni. A diplomácia feladatát Csengery abban jelöli meg, hogy ellene dolgozzon minden „népjogellenes" vállalkozás­nak. Az ily hatalmakkal szemben a né­pekben keresi a gyógyszert. S nyilván az 1848-49-es helyzetre gondol, ami­kor kinyilvánítja: míg a népek fölött a kormányok, róluk-nélkülük szövetkez­hetnek, szó sem lehet biztos jogállapot-

Next

/
Thumbnails
Contents