Századok – 2009

KISEBB CIKKEK - Fenyő István: Csengery Antal és az Ujabb Kori Ismeretek Tára III/751

hatalomideálja. Az 1791. évi alkotmány felidézése a hazai áprilisi törvényekre emlékeztet - akkor, amikor arról nálunk szólni sem volt szabad. Csengery oly államrendszert mutat be, amely teljes egyenlőséget hirdet, s polgári szabadságot, a sajtó-, vallás-, közoktatási-, gyülekezési- és petíciós szabadság alapjain. A továbbiakban arról olvashatott a közönség — a zsandárok végezte házkutatások időszakában! —, hogy a nemzettől egyedül származik minden hatalom, s hogy kizárólag a nemzetgyűlés javasolhat törvényeket. A szócikk az 1791-1848. évi alkotmányok ismertetése után azzal a chartával fejeződik be, amelyet 1848. november 4-én fogadott el a francia nemzetgyűlés. Ennek preambuluma Csengerynél a jogállamiság szó-márványba faragása: a legújabb francia alkotmány célja „az előhaladás és népfejlődés ösvényén előretörni; egyenlőbb s az igazságot jobban megközelítő osztályt hozni be a társadalom jogaiban és terheiben; a közkiadások és terhek lassankénti kevesbítése által mindenki jólétét biztosítani, s minden polgárt, új erőszakos rázkódás nélkül, a statusintézetek és törvények folytonos, állandó hatása által az erény, fölvilágosodás és jólét magasabb fokára emelni." A hatalompolitikát, államrendszert tárgyaló szócikkek továbbra is kihívóan merészek. A fennálló abszolutizmust megbélyegző valamennyi. A Felségsértés (III. k. 213-227.) és a Diplomatia (II. k. 390-398.) című címszavak egy-egy szabadság-ódának tekinthetők, a jogállamiság kőtáblaszerű deklarációinak. Az elnémított sajtó idején felmutatják a fennálló rend megváltoztatásának lehetőségét, egyszersmind a hatalom számára is felkínálják a jogszerűség és méltányosság alternatíváját. Az előbbi szócikkben Csengery leszögezi: mennyire fontos, hogy a felségsértés bűntettének korlátait szigorúan körülírják, s ne terjesszék ki a létező állapot iránti elégedetlenségre vagy éppen véleményüldözésre. Ha e politikai vétség meghatározatlan, akkor roppant tér nyílik a fanatizmusra. Ami egyik helyen bűn, másutt, másféle alkotmány esetén erény lehet. Csengery a felségsértést elválasztaná a reform útjától, vagy attól, ha valaki tudományos úton igyekszik terjeszteni meggyőződését. Intése minden korszakban időszerű marad: óvakodjunk, nehogy amikor a társadalmi rendet kívánjuk védeni, a polgári szabadságot ássuk alá a bűntettek széles kiterjedése által. Az angol 1688. évi és a francia 1830-as, valamint 1848-i forradalmak hősei, ha rosszul végződött volna vállalkozásuk, szerinte talán vérpadon végezték volna, míg most köz-elismerés kíséri tetteiket. A közvélemény a győztes eljárásában „bűntető igazság helyett gyakran bosszút lát, mi ellen jogérzete felszólal". Csengery tud esetekről, amikor az ellenszegülés kötelesség. Két eszközt ismer a megzavart rend helyreállítására: „rettentés és erőhatalom" egyfelől, jogszerűség és emberség másfelől. Az első esetben uralkodói mindenhatóság a cél az összes nemzet ellen. A másik esetben a vezetés igyekszik a nemzet bizalmát megnyerni. A diplomácia feladatát Csengery abban jelöli meg, hogy ellene dolgozzon minden „népjogellenes" vállalkozásnak. Az ily hatalmakkal szemben a népekben keresi a gyógyszert. S nyilván az 1848-49-es helyzetre gondol, amikor kinyilvánítja: míg a népek fölött a kormányok, róluk-nélkülük szövetkezhetnek, szó sem lehet biztos jogállapot-