Századok – 2009

KISEBB CIKKEK - Fenyő István: Csengery Antal és az Ujabb Kori Ismeretek Tára III/751

alakjainak pályaképét nyújtotta. A parlamentáris alkotmányosság alapértékeit rögzítette célként, irányként, feladatként. így például Bajorország alkotmánytörténetében (I. k. 378-398.). Az ott bekövetkezett változásokkal Csengery mélységesen elégedetlen. Mindenekelőtt azért, mert az ország középkori alkotmánya csak 1808-ban szűnt meg, új alkotmánya viszont sohasem lépett életbe. Vívmányai pedig nevezetesek voltak: közteherviselés, törvény előtti egyenlőség, lelkiismereti szabadság, népképviselet, mely minden polgár jogait védi. Minden kiváltságot, örökletes hivatalt megszüntettek. Kimondták, hogy a földadó nem lehet több a jövedelem ötödrészénél. A nemesi címeket és a földesúri jogokat fenntartották, de a hivatalviselés kiváltságát nem. A képviseletet úgy oldották meg, hogy minden kerületben a legtöbb adót fizető 200 földbirtokos, kereskedő és gyáros közül hét tagot választanak a választók. Ezek képezik az országgyűlést, melyet a király évente egybehív. 1814-ben összeült az alkotmányozó bizottság, ennek legtöbb tagja Csengery szerint a legföltétlenebb arisztokrácia szóvivője volt: „Értelmetlen, s hol saját érdekök fenn nem forgott, önállással nem bíró férfiak." Megtartották az alkotmány szavait, de emellett fölelevenítették a régi visszaéléseket. A jobbágyok képviseletéről hallani sem akartak. 1818 májusában ismét új alkotmányt hirdettek ki, ezúttal az általános hivatalképesség és a törvény előtti egyenlőség, továbbá a községi önkormányzat jegyében. Az ország monarchia maradt, kétkamarás rendi gyűléssel. Az állam minden polgár számára személy-, vagyon- és jogbiztonságot adott, továbbá teljes lelkiismereti szabadságot. Örökös felsőházi tagságot azonban csak nemes földbirtokosok kaphattak, olyanok, kiknek hitbizományi jószága legalább háromszáz forint földadót fizetett. Az alsóházban hétezer családra esett egy követ. Csengery még az ilyen alkotmányt is jobbnak tartja az abszolutizmusnál. Ugyanakkor szerinte ez az alkotmány tagadhatatlanul visszalépés volt. A történeti jog nem teszi lehetővé a kétkamarás rendszert. Eszellenes dolognak nyilvánítja, hogy amikor a felsőház teljesen nemesekből és papságból áll, az alsóházban még egyszer találkozni lehessen velük. Arról pedig, hogy az adómegtagadás jogát elvonták a képviselettől, a következőt mondja: „E nélkül kártyavár, légállítmány az egész alkotmány." 1830 után feltűnő lett Bajorországban a két ház arisztokratikus szerkezete és a politikai képzettség hiánya. Működött a cenzúra, elhanyagolták a nevelés ügyét. 1848-ban a februári forradalom kiváltotta a diákok petícióját, kik szabad Németországot akartak. A bajor király elfogadta a miniszterek felelősségét, a teljes sajtószabadságot, a választási reformot, igazságszolgáltatásban a szóbeliséget és a nyilvánosságot esküdtszékkel, a zsidók viszonyainak javítását. Lajos király fia, II. Miklós trónörökös javára lemondott a trónról. Az országgyűlés azonban nem tett egyetlen forradalmi lépést sem. Bajorország csak királyt változtatott, az országgyűlésen félszegség, határozatlanság uralkodott. A bajor alkotmányról írottakban is jól érzékelhetően tükröződik Csengery értékválasztása, s még inkább a francia legiszlációról szóló összefoglalásban (II. k. 126-142.). Amit erről mond, az a liberalizmus chartája,