Századok – 2009

KISEBB CIKKEK - Fenyő István: Csengery Antal és az Ujabb Kori Ismeretek Tára III/751

többet tett a modern alkotmányos Magyarország alapjainak megvetésére." Csengery, amint 1845 nyarán átvette a Pesti Hírlap szerkesztését, azonnal alkalmazta Pákhot a „Fővárosi Újdonságok" rovatvezetőjeként. Más tanulmányunkban már szóltunk arról, hogy ez igen sikeres lépés volt, mert Pákh tárcaírónak született. A rovat az ő kezén virágzott leginkább, írói érdeklődése ugyanis kezdettől fogva a mindennapi élet felé fordult. 1847 közepén betegsége miatt meg kellett válnia a Pesti Hírlaptól. Három év után hazaérkezve vette át az ismerettár szerkesztését. Neki sem volt könnyebb a dolga, mint elődének. Épp Csengery Antal írja abban a levelében, amelyben apját tudósítja, hogy megírta Eötvös életrajzát: a Generalcommando figyelmeztette őket, ha nem hagynak fel a forradalmi hősök eszményítésével, akkor szigorúbb szabályokhoz fognak nyúlni. Mi volt tehát Csengery szerepe az ismerettárban? Nem ő volt a szerkesztője, de ő volt a szellemi motorja, liberális meghatározója - már ekkor afféle „szürke eminenciás", mint ahogyan azzá lett egész további életében. Szerepét, magatartását Eötvös pontosan jellemezte Szalay Lászlóhoz 1851. december 31-én írt levelében: „... Csengery a régi maradt mindenben... a legjobb s becsületesebb emberek közül, egyike a leghasznosabbaknak szorgalma által — mert alig írhatnám le, mennyi vállalaton dolgozik — s hozzá barátunk, minőt keveset találtunk a világon." 3 A két szerkesztőn kívül nemcsak Csengery dolgozott a lexikon számára, de munkatárs volt itt barátja, Kemény Zsigmond, továbbá Gyulai Pál, Récsi Emil, Szenvey József, Toldy Ferenc is. A kiadvány előszava közös programot szólaltatott meg, valamennyiük hazafias és liberális eszméit tükrözte. Azt fejezte ki, hogy Csengery és szerzőtársai szembefordulnak az önkényuralommal, Jottányit se engednek a 48-ból". S hogy nemcsak fegyverrel, de kultúrával, tudománnyal is lehet küzdeni az elnyomás ellen. Az előszó mindenekelőtt a tudomány művelésének fontosságára hívja fel a figyelmet. Arról szól, hogy „a legújabb események oda utasították a magyart, hogy szép nemzeti nyelvét s ezen a tudományokat nagyobb buzgalommal ápolja, mint valaha. Ha sok egyéb elveszett is, mihez a nemzet előszeretettel ragaszkodott, nyitva maradt szabad versenyre a szellemi munkásság s küzdelem tere." Az a hit vezérli őket, hogy „... a magyar nemzet... nem egy meddő elcsüggedés sikeretlen búsongásába merül, hanem férfias erővel s bizalommal lép fel a szellemi munkásság terére, hol számára egyedüli mentség s vigasztalás nyílik". A Wigand-féle Közhasznú Esmeretek Tára pótlását és kiegészítését kívánják nyújtani. Legfőbb törekvésük, hogy mindenről beszámoljanak, ami az előbb említett lexikon megjelenése óta történt, „tekintetbe vévén a társasági állapotok fejlésének gyors haladását s a kortársaknak e fejlés iránt érzett élénk érdekét, a legújabb kort (körülbelül 1830-tól kezdve) mozgató eszmék s események tömegét, s az eredményeket, mik ezalatt a tudomány-, művészet- s gyakorlati életben elérettek, eleven képekben, eleven képben állítsa elő". Főbb elveik „a józan és renddel párosult szabadság, biztos, de bakugrásoktól őrizkedő haladás, s felvilágosult és testvéreit tisztelő nemzetiség".