Századok – 2009
MŰHELY - Horváth Pál: A jogállamiság helye és szerepe az újabb kori történelemben III/725
történelmi felfedezésében némi részünk volt. Ezt bizonyíthatja például a tudományszabadság kialakulásának a feltárása, illetve az abban felhalmozódó társadalmi tapasztalatoknak az általánosítása is. Mindezt persze nem l'art pour l'art tesszük (tettük) csupán a nagy történelmi évforduló emlékének adózva, hanem azért, hogy az idevágó társadalmi tapasztalatokból merítsünk. Az emberi jogok legújabb kori történetét vizsgálva nem hagyhatjuk figyelmen kívül ma már az emberi jogoknak a politikai gondolkodással történő összefonódását. A kultúra és a tudomány szabadsága is éppen ezen az úton integráltatott a modern politológia eszköztárába. így a külső szemlélő jobbára a második világháborút követő idők megoldatlan világpolitikai problémáival összefüggésben szemléli csupán az állampolgári (emberi) jogok szerepét. Való igaz ugyanis, hogy a több mint fél évszázad távlatába került világégés az emberi jogok példátlanul kiterjedt megsértése által világszerte felrázta a politikai gondolkodást és e téren az új útkeresés alapjait is megvetette. Ilyen értelemben ismeretes, hogy az antifasiszta szövetségi rendszer alapjait kereső hatalmak már 1941 augusztusában (Atlanti Charta), illetve az Egyesült Nemzetek Kiáltványában (1942. január) csakúgy, mint a világháborút lezáró egyezményekben bizonyos alapelveket fogadtak el az egyénileg, illetve kollektive elszenvedett emberi sérelmek orvoslására. A kényszerű világpolitikai helyzet diktálta tehát, hogy a „droits de l'homme" egyetemes üggyé váljon. Következésképpen ennek a törekvésnek az egyes elemei például a fegyverszüneti és békeegyezményekbe is bekerültek, mint a megsértett emberi jogok reparációjának a különleges biztosítékai. A hazai történelemben is ismeretes, hogy az emberi jogok egyetemes üggyé válása közvetlen hatást gyakorolt a kibontakozó politikai megújhodásra. így az ország új államformájáról szóló 1946:1. tv. preambulumában megfogalmazott jogok minálunk már egy átütő szemléleti változás kezdetét jelzik a szélesebb értelemben vett közgondolkodásban. Az Egyesült Nemzetek harmadik közgyűlésén (1948) elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata pedig elvitathatatlanul hatott az 1949-ben elfogadott alkotmányos alaptörvény idevágó szakaszainak a legiszlálására. Nevezetesen, azt az alapvető változást tükrözi ez az alkotmány, amely a súlypontoknak a gazdasági-szociális, illetve a kulturális jogokra történt áthelyeződését jutatta kifejezésre, amelynek a történelmi nyomvonalát a modern társadalmak két világháború közé szorult történelmében is nyomon követhettük. Nyilvánvalóan annak az elvi felismerésnek az alapján történik mindez, hogy „... az emberi (és) állampolgári jogok érvényesülése végeredményben attól függ, érvényesülnek-e a gazdasági, szociális és kulturális jogok, megvannak-e ezek érvényesülésének a feltételei?" íme ezért van az, hogy a felidézett legalapvetőbb jogok mindegyikénél megállapította egyben a jogalkotó, hogy milyen gazdasági-szociális intézmények és létesítmények biztosítják e jogok valóságos érvényesülését. Mindennek a történelmi jelentőségét nem deminuálja azonban, ha tudjuk, hogy az idézett Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában, sőt eredendően az Atlanti Chartában kifejezésre jutott már a súlypontok ilyen értelmű megváltozása. Joggal idézhetnénk tehát a legalapvetőbb hármas összetevőt akár az utóbbi forrás nyomán: Jog az elnyomástól, a félelemtől és a nélkülözéstől mentes emberi élethez, jog a munkához és a méltó emberi megélhetéshez", illetve