Századok – 2009

MŰHELY - Horváth Pál: A jogállamiság helye és szerepe az újabb kori történelemben III/725

narchia kiépülésének a hosszan elnyúló folyamatában például a történeti alkotmányosság kiteljesedése nyomon követhető már a dicsőséges forradalmat megelőző időktől. Chartális alkotmány nélkül is mily szilárd fékek és ellensúlyok rendszerét jelentette akár csak a Bill of Appropriation (1672). Az éves pénzügyi fedezetek miként történő felhasználását is századokra kihatóan behatárolta a törvényhozó hatalom még mielőtt a koronás főhatalom prerogativáit rögzítő Bill of Rights (1689) megjelent volna. Az ismert trónöröklési törvény (1701) tovább precizírozta az állami tevékenység hagyományosan megszentelt intézményrendszerét. Igaz persze, hogy például a Privy Council-ből kisarjadó sajátos angol kabineti kormányzásnak (a modern angol végrehajtó hatalmi ágazatnak) volt bőven kifutási ideje. Ez a történelmi fordulat olyannyira megelőzte a kontinentális jogcsoport-régiók átalakulását, hogy csak jó két évszázaddal később — a kiépült gyarmatbirodalom keretei között — kellett érdemi változásokat eszközölni rajta a főbb hatalmi ágazatok szférájában. Az ismert angol Habeas Corpus gyakorlat pedig hatásos védelmet nyújtott a polgárnak akár az államhatalommal szemben is. Ezeket az itt csak szignálható történelmi előképeket nem jellemzi a polgári jellegű jogrend átfogó legiszlálása [törvénykezése] sem. Miként a chartális alkotmány hiánya, úgy a kodifikált jogágazatok törvényi rögzítése sem lett tehát meghatározó eleme az angolszász jogállamiságnak. Igaz ez jobbára az angolszász jog sajátosságából következett, a törvényesség, illetve a fokozatosan megszerzett állampolgári jogok biztosítása ettől függetlenül megvalósulhatott. A nagy eszmehordozók (Hobbes, Locke) után különösebb elméleti gründolás nélkül is meghonosodtak a klasszikus állami alapelvek és a monarchia hagyományos rendjén belül kiépültek a parlamentáris demokrácia normái is. A mérhetetlen lehetőségek feltárultával (és persze a függetlenség kivívása nyomán) az USA államelméletében is hasonlóan ígéretes folyamatok indulhattak el és egy konszolidált polgári államberendezkedés belső egyensúlya (hosszú távú stabilitása) és demokratizmusa akkor teljesedett ki, amikor már a klasszikus polgári átalakulás vívmányai is letisztázódást nyertek. Ezek a vívmányok (lásd például a due process of law) pedig valóságos korszakhatárt teremtettek nem csak az állami tevékenység alaptörvényi (alkotmányos) legiszlálása által, hanem például a francia-olasz felvilágosodás tanításai, illetve a klasszikus polgári forradalom társadalmi tapasztalatai nyomán eszmeileg is tisztultabb állapotokat kínáltak fel a távoli és kontinensnyi méretek közt építkező társadalomnak. Az átfogó jogi szabályozottság hiánya viszont ebben a térségben is az angolszász hagyományokat követte. A jogállamiság típusjegyeinek súlypontja tehát még a klasszikus polgári átalakulás évtizedei után is az állami tevékenység átfogó szabályozottságán nyugszik. Ebben a modellben pedig már az áttérés korától kezdve, szinte minden számottevő politikai változást új alkotmányos rendezés követett, mígnem a II. francia köztársaság (1848-as) alkotmánya a polgári szabadságjog katalógusát is közel a teljesség határáig terjesztette ki. A jogrend mintaszerűen megfogalmazott jogági legiszlálása által egy fejlett jogállamiságnak a feltételei voltak persze csak jelen a napóleoni korszaktól, és a fennálló rend törvényessége is jócskán megkérdőjeleztetett még a 19. században.