Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - Miru György: A szabadság elve és a nemzet elve. Kossuth Lajos és Teleki László vitája a közösségi autonómiák értelmezéséről III/703

magyar politikai publicisztikában sem volt ismeretlen, az 1848-as év sodrában meglehetősen népszerű és rugalmas gondolat volt. Épp úgy szóba jött új állam­alakulat szervezésénél, felélesztésénél, sőt egy egész térség politikai kapcsolat­rendszerének tervezgetésénél, mint meglévő, történetileg alakult állam vagy bi­rodalom újjászervezésénél. Támaszkodtak rá a Habsburg-birodalmat etnikai ala­pon reorganizálni akaró politikai erők, akárcsak a nemzeti mozgalmak lendüle­tének lefékezésére törekvők, de még a tartományok történetpolitikai jellegének erősítésén munkálkodó konzervatívokat is megérintette.6 3 Kossuthot már akkor foglalkoztatta e gondolat, amikor az Egyesült Államok intézményeit még csak olvasmányaiból ismerte, Világos után pedig a térség és Magyarország politikai jövőképének formálásában kiemelt szerepet tulajdonított neki. A föderatív el­vet a politikai intézményépítés három szintjén értelmezte. Már a Pesti Hírlap szerkesztőjeként szívesen vont párhuzamot az ameri­kai föderalizmus és a hazai megyerendszer közt, az ötvenes évek elején pedig úgy vélte, hogy a megyék népképviseleti alapra helyezésével és a hagyományo­san széles körű municipális autonómia fenntartásával Magyarország belső poli­tikai rendszerét közelíteni lehet a föderalizmushoz. Ehhez persze tervbe vette a megyék közigazgatási és nemzetiségi szempontú átalakítását, azaz csökkenteni szerette volna a területi aránytalanságokat, méghozzá úgy, hogy a területren­dezésnél lehetőleg azonos nemzetiség alkosson egy megyét. ,,[E]gy jó territoriá­lis felosztással — melynél a nemzetiségek főkép tekintetbe véve legyenek, kívá­nom biztosítani minden népiségek departamentalis és communalis autonómiá­ját, s nemzetiségi életét, szóval mindent, amit a józanság, egyenlőség és testvéri­ség kívánhat."64 Telekinek kifejtett nézeteiben, majd alkotmánytervében a köz­igazgatást is az autonómia elve alapján gondolta el — mind községi, városi, (eset­leg kerületi) és megyei szinten —, ahol a felettes hatóságok csak a törvényes fel­ügyeleti jogot gyakorolják, de nem avatkoznak be az önkormányzat ügyeibe. Az országgyűlés második kamarájában, a szenátusban a megyék az általuk válasz­tott küldötteken keresztül politikai képviseletet is nyernek. Az önkormányzatok­ban a többség dönt, többek közt a hivatalos nyelv kérdésében is, de úgy, hogy te­kintettel van a kisebbség jogaira is. Kossuth úgy vélte, hogy a közigazgatási auto­nómia is biztosíthatja a nemzetiségi igényeket.6 5 63 Mérei Gyula: Föderációs tervek Délkelet-Európában és a Habsburg-monarchia 1840-1918. Bp. 1965.; Heiszier Vilmos: A „K. K. privilegierter Hofliberalismus." Az osztrák-német liberálisok identitásproblémái. In: Szabadság és nemzet. Liberalizmus és nacionalizmus Közép- és Kelet-Euró­pában. Szerk. Dénes Iván Zoltán. Bp. 1993. 112-122.; Deák Ágnes: Wesselényi Szózata a korabeli osztrák-német és szláv röpiratirodalom tengerében. In: Wesselényi emlékülés. Szerk. Takács Péter. Fehérgyarmat 1996. 17-38.; Deák Ágnes: A Habsburg Birodalom a nacionalizmus kihívásai között. Tervek és koncepciók a birodalom újjáalakítására (1848-1849) Aetas 12. (1997: 4. sz.) 5-44.; Euró­pa-tervek 1300-1949. Visszapillantás a jövőbe. Szerk. Németh István. Bp. 2001. 118-124. 64 Horváth Z.: Teleki László i. m. II. 230.; Kossuth demokráciája i. m. 45. L. még Kossuth Lajos: Az Éjszak-Americai Egyesült Statusok szabad népéhez! In: Kossuth demokráciája i. m. 30. 65 Deák /.: Konföderációs tervek i. m. 389.; Kossuth demokráciája i. m. 44-^48.; Spira Gy.: Alkot­mányterv i. m. 57-65.; Szabó István-. Kossuth Lajos szabadságharc utáni alkotmánytervezetei. In: Európai Magyarországot! Kossuth Lajos és a modern állam koncepciója. Szerk. Balogh Judit. Debre­cen 2004. 143-146.

Next

/
Thumbnails
Contents