Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Miru György: A szabadság elve és a nemzet elve. Kossuth Lajos és Teleki László vitája a közösségi autonómiák értelmezéséről III/703
A történeti Magyarország területének nyelvek szerinti, tehát etnikai alapú tartományokra osztását mindig és határozottan visszautasította.6 6 Még 1862-es konföderációs tervében is, amikor nyilvánosan a legmesszebb ment az engedményekben, azáltal, hogy 1859-ben taktikai okokból tett, alternatívákat felvázoló javaslatait részben megismételte.6 7 Azonban nemcsak a nyelvek szerinti, hanem minden egyéb szempontú tartományi felosztást is elvetett. Teleki, aki Párizsi tartózkodása alatt maga is a föderatív eszme hatása alá került, épp ebben a kérdésben szállt leghatározottabban szembe vele, úgy vélte a nemzetiségi igények, legalábbis a szerbeké és a románoké, csak a területileg körülhatárolt, autonóm gyűléssel és igazgatással rendelkező tartományokkal elégíthetők ki, a közös törvényhozás és kormányzás pedig biztosítja az ország egységét.6 8 Kossuth azonban attól tartott, ha a szerbeknek és a románoknak megadják a területi autonómiát, akkor a szlovák, a német és a ruszin nemzetiségi mozgalmak is követelni fogják azt. Úgy látta, azzal hogy Teleki a nemzetiségeknek „territóriumot" különít el, azokat „statusokká" alakítja át, és így elszakadásra ösztönzi őket. Ráadásul saját területén a magyarság is csak provinciális életet élhet egy ilyen felosztás után. Ha a nemzetiségek „provinciális status existentiát" nyernek, akkor a szuverenitás mindenhol sérülni fog, még a közös törvényhozás keretei közt sem lesz fenntartható a tartományok függő helyzete, hisz azok mindig föderációra, teljes egyenlőségre, az alávetés minden elemének felszámolására fognak törekedni. Kossuth szerint nem lehet összeegyeztetni a közös törvényhozást a tartományok belügyi önállóságával — miként Teleki gondolta — csak a közös ügyek körét lehet pontosan meghatározni, azt, hogy mi nem tartozik a tartományok hatáskörébe. De a legfőbb veszélyt abban látta, hogy mindegyik nemzetiség a szomszédos, vele rokon nemzethez fog vonzódni, és végül a tartományok el fognak szakadni Magyarországtól. Az Egyesült Államok példájára is hivatkozott Telekivel szemben: ott „egymástól független statusokat" föderáltak, azaz „territóriumokat foederaltak, nem nemzetiségeket, s ép ezért nem félhetnek nemzetiségi tekintetben dissolutiotól [felbomlástól]". Kossuth tehát az ország felbomlásától tartott, ezért a históriai jogra is hajlandó volt hivatkozni a föderatív átalakítással szemben. ,,[É]n pedig egy territóriumot akarok Magyarországnak s ezen territóriumon a közös faj, közös szabadság, közös törvény oltalma alatt egyenlőséget minden nemzetiségnek".69 66 Kossuth demokráciája i. m. 31, 41.; Horváth Z.: Teleki László i. m. II. 229-231.; Deák /.: Konföderációs tervek i. m. 542, 606.; Kossuth Adam Czartoryski hercegnek 1850. április 14. R90 I 739.; Spira Gy.: Alkotmányterv i. m. 54.; Kossuth Nemeskéri Kiss Miklósnak 1852. február 15. Cincinnati. Közli Horváth Z.: Teleki László i. m. II. 290. 67 „az ország territoriális integritása s politikai egysége azon határ, melyet a nemzetiségi kérdések elintézésénél szentnek és sérthetlennek kell tekinteni. [...] az országnak nyelvek szerinti feldarabolását s politikai egységének nyelvek szerinti szétszaggatását hongyilkosságnak tartom..." KLI VI. 19. Az 1859 tavaszi Irányi és Kossuth közti levélváltást, illetve annak hatására az alkotmányterven végrehajtott módosításokat közli Iratok a Kossuth-emigráció történetéhez 1859. Szerk. Koltay-Kastner Jenő. Szeged 1949. 66-70. és Spira Gy.: Alkotmányterv i. m. 45-48, 75-86. L. még R90 I 2722. Spira György a változtatásokat és annak 1862-es megismétlését úgy értékeli, hogy Kossuth egy évtized alatt „Magyarország föderalizálásának egyik programadójává" vált. Uo. 34. 68 TLVM II. 54, 60. 69 Deák /.: Konföderációs tervek i. m. 541-542. Vö. Kossuth demokráciája i. m. 39.
