Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Miru György: A szabadság elve és a nemzet elve. Kossuth Lajos és Teleki László vitája a közösségi autonómiák értelmezéséről III/703
Kossuth azzal, hogy elutasította az etnikai elv túlhangsúlyozását az államszervezés terén, a nemzetiségeknek juttatott területi alapú és tartományi szintű autonómiával szemben is érveket talált. Alapvető érve az volt, hogy meghatározhatatlan az a lakosságszám, ami alapján a nyelvi közösség az egyenlőség érdekében igényt formálhat külön jogokra a többséggel szemben. Már hivatkozott amerikai beszédében úgy érvelt, hogy a tisztán etnikai elven történő területi felosztás törekvése állandó harcok forrásává válik, amiben a hódítás szelleme nyilvánul meg, s ami zsarnoksághoz vezet, vagyis ellentétes a szabadsággal.57 Magyarországon ráadásul a nemzetiségek több vidéken is keverten helyezkednek el, ezért képtelenség etnikailag tiszta területi egységeket kialakítani, így a nemzeti mozgalmak által igényelt területeken, főként a szerbek követelte Vajdaságban, más nemzetiségek is élnének, s ezek kisebbséget, esetleg együttesen még többséget is képeznének.58 A lakosság etnikai kevertségéből adódó problémát Teleki úgy akarta áthidalni, hogy az általa szükségesnek tartott nemzetiségi kerületeket, tartományokat nem egységes tömbként, hanem az etnikai állomány földrajzi elhelyezkedéséhez igazodva kívánta kialakítani.59 Kossuth az etnikai csoportok kevert elhelyezkedése miatt nem tartotta célszerűnek a nemzetiségi kerületek kialakítását, ám nagyra értékelte az önkormányzatok szerepét, ezért azt javasolta, hogy a nemzetiségek érdekeik képviseletét és védelmét ne területileg elkülönült önkormányzatokban, hanem egyesületekben biztosítsák: „Társadalmilag kell azt [ti. a nemzetiségi érdeket] előmozdítani a statusban, nem pedig a status felibe emelni, mi a status felbomlását vonná maga után."6 0 Az azonos nyelvű, egy nemzetiséghez tartozó honpolgárok a közigazgatás szintjei szerint szerveznék meg egyesületi életüket, határoznák meg annak belső szervezetét, választanák meg vezetőiket, intéznék iskolai és egyházi ügyeiket. ,,[T]ársas önkormányzati teljes szabadsággal gondoskodandnak mind azon erkölcsi s társas érdekek elő mozdításáról, miknek öszvegét „nemzetiségiek" nevezzük."61 Ez a javaslat nem nyugtatta meg a nemzetiségeket, hisz a társadalmi szervezet éppen területi érvényű hatósággal nem rendelkezik, így szabályzatai, igazgatási aktusai csak a tagjaira terjed ki, szemben a területi önkormányzattal, ami az összes területén élő lakos felett hatósági joggal bír, azaz a Kossuth tervében szereplő megoldás korlátozottabb önrendelkezést kínált számukra. Teleki épp a „collectiv nemzeti élet" utáni vágyát ismerte fel a nemzetiségi mozgalmaknak, azt hogy saját területükön és az ott élők felett ők akarnak rendelkezni a normaalkotási és igazgatási jogosítványokkal, ezért 1849 tavasza óta, többször is megismételve, azt hangoztatta, hogy legalább a szerbeknek és a románoknak biztosítsanak saját gyűlést, statútum alkotási joggal és belső adminisztrációt.6 2 Kossuth a szabadság elve és a nemzeti elv közt feszülő ellentmondások áthidalására a föderalizmus gondolatától várt a legtöbbet. A föderatív elv, ami a 57 Kossuth északamerikai beszédei i. m. 18-21. 58 Kossuth demokráciája i. m. 40-41.; Spira Gy.: Alkotmányterv i. m. 54-55. 59 TLVM II. 28, 54. 60 Spira Gy.: Alkotmányterv i. m. 55. 61 Uo. 56. 62 TLVM II. 28, 54, 60.
