Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Miru György: A szabadság elve és a nemzet elve. Kossuth Lajos és Teleki László vitája a közösségi autonómiák értelmezéséről III/703
masztott. A nemzetet mindig politikai közösségnek tekintette.53 A megkülönböztetés érdekében a történeti jogi érveléshez tért vissza. A történeti jogszemlélet a magyar politikai gondolkodás és nyelv meghatározó rétegét alkotta. Kossuth jól ismerte ezt a nyelvet, alkalmazta is, de a reformkorban azok közé a politikusok közé tartozott, akik bátrabban elrugaszkodtak a históriai jogtól. Nemzetértelmezésében azonban mindig különbséget tett a történeti múlttal és a politikai szervezettség nagyobb hagyományaival rendelkező magyar, horvát és szlavón nemzet, illetve a többi, csak népnek, népfajnak, nemzetiségnek nevezett kisebbségi csoportok között. A históriai jog alapján még Horvát-Szlavónország különválását is elfogadta. Alkotmánytervében e megkülönböztetésre hagyatkozva állapította meg eltérően a nemzetiségeknek juttatandó jogok és engedmények körét.5 4 Teleki épp e históriai jogba kapaszkodó érveléssel kívánt gyökeresen szakítani már 1849 tavaszán, amikor azt írta haza a nemzetiségekkel való megegyezést sürgetve, hogy a „szent istváni Magyarország" halott és szükséges valamennyit feladni a „corpus jurisból", nemcsak a horvátokra, hanem a szerbekre és románokra nézve is. A históriai jogra támaszkodó magyar felsőbbségi, illetve elsőbbségi igényeket később is elutasította. Hasonló összefüggésben írhatott 1850 tavaszán Batthyány Kázmérnak is elkallódott levelében, mivel Kossuth értetlenkedve, illetve határozott elutasítással reagált a „Werbőczy féle magyar suprematia" és a „Szt. István féle magyar hon fölállítása" jellegű megjegyzéseire.55 Teleki Horvátország különválását szintén javasolta 1848 nyarán, az emigrációban pedig nem tett különbséget históriai alapon a hazai nemzetiségek igényei közt. 1851. december 30-án Szemere Bertalanhoz írt levelében így nyilatkozott erről: „Szabadságot akarok mindenben — valót s korlátlant, — így a nemzetiségekre nézve is. S nem akarom, hogy a szent ügy, melynek bajnokai vagyunk, a históriai jog szúk korlátai közé szoríttatva, a territoriális-integritási ellenforradalmi fogalmakon hajótörést szenvedjen. [...] Nép nevében a népek fejlődésének nem lehetend gátot vetni soha. Szabad Európában egy nép sem gyakorolhat suprematiát a másik fölött - s egy népnek sem lehet ily suprematiára szüksége."56 53 Kossuth nemzetértelmezésével Kávássy Sándor több tanulmányában is foglalkozott. Kávássy Sándor: Kossuth nemzetfogalma emigrációs irataiban. In: A Szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. I. Szerk. Benkő László. Szeged 1963. 181-188.; Kávássy S.: Kossuth nemzetelmélete i. m. 117-129.; Kávássy Sándor: Kossuth a nemzetiségi kérdésről emigrációs irataiban. In: Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Füzetei. VIII. Szerk. Köves József. Eger 1970. 407-417. 54 Kossuth 1851. február 1-én kelt iratában a históriai és a természeti jogra hivatkozott az ellen a terv ellen, hogy Ausztria Magyarországot is beléptesse a Német Szövetségbe. R90 I 1084. Vö. Kossuth demokráciája i. m. 71-73.; Spira Gy.: Alkotmányterv i. m. 75-81. Ezt a szemléletet tükrözi 1862-es álláspontja is: „én ezen országokat [ti. Horvát-, Tót- és Dalmátországok] mind jogilag, mind tényileg, mind területileg nemcsak nemzetiségeknek, hanem nemzetnek, souverain individualitással bíró államoknak vallom, melyek kirekesztőleg magok bírnak souverain joggal magokról rendelkezni." Erdély viszont „más tekintetbe jő mint Horvátország. Erdélyi nemzetiség nincs és soha nem is volt, mint van és volt horvát nemzetiség. Hanem Erdély lakossága [...] különféle nemzetiségű." KLI VI. 19-21. 55 TLVM II. 27-28.; Teleki Kossuthnak 1850. január 26. MOL R90 I 692.; Szarvady Frigyes Kossuthnak 1850. január 27. R90 I 693.; Horváth Z.\ Teleki László i. m. II. 228-231.; Beák /.: Konföderációs tervek i. m. 723. 56 Szemere Bertalan leveleskönyve (1849-1865) Szerk. Albert Gábor. Bp. 1999. 34.
