Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Miru György: A szabadság elve és a nemzet elve. Kossuth Lajos és Teleki László vitája a közösségi autonómiák értelmezéséről III/703
ség"-et („nationalités"), érvelt, nem lehet a nyelvvel azonosítani, hiszen „az érdekek, a jogok, a kötelességek, a történelem, de főleg az intézmények közössége" is kialakítja és erősíti a nyelvileg eltérő lakosság összetartozás tudatát. Épp az Egyesült Államok példáján bizonygatta, hogy a többnyelvű társadalom is nemzetet alkot, nemzeti intézményeket létesít és tart fenn.49 1858-as kéziratában pontosan megkülönböztette a nemzet és a nemzetiség fogalmát. A nemzet — a nemzetközi jogban — a személyesített állam, „állami társadalom", azaz állampolgári társadalom, tehát az állam lakosainak összessége, de tagjaik „nyelvben, fajban, származásban, vallásban, szokásokban" különbözhetnek is. A nemzetiség viszont „nyelv, faj 's jellemrokonság". így egy nemzet lehet eltérő nyelvű, egy nemzetiség pedig tartozhat különböző nemzetekhez. Kossuth a hagyományos reformkori politikai nemzetértelmezést részesítette előnyben. Ha eltekintünk az újabb, elsősorban az antropológiai szemléletben megjelenő kollektív megelőzöttséget hangsúlyozó felfogástól, aminek megjelent korabeli kifejtése is, a kor általában a politikai és a kulturális nemzetértelmezést különböztette meg.5 0 Azonban mindkét felfogás, ha más kritériumok alapján határozta is meg a nemzetet, az új közösségi identitást megkonstruálta. Ez nemcsak a közös intézmények, jog, történeti múlt, az együttélés hagyományai, vagy a közös feladatvállalások hangsúlyozásával kialakítandó közösségi szolidaritásnál vált nyilvánvalóvá, hanem a nyelvre és más kulturális jellemzőkre alapított közösségtudatnál is, hisz ezek az azonosként értékelt jellegzetességek, másoktól megkülönböztető jegyek, sem történetileg, sem pedig a természettől fogva nem voltak adottak, hanem ki kellett azokat alakítani és terjeszteni egy meghatározott közösségre. így Kossuth politikai alapon szerveződő, elsősorban állampolgári közösséget feltételező nemzetértelmezésével nem vállalkozott eleve lehetetlen feladatra, még akkor sem, ha később a nemzeti fejlődést a kulturális alapú közösségtudat határozta meg, ami sokkal nagyobb érzelmi azonosulást tudott kiváltani, mint a politikai-jogi közösségi tudat. Kossuth tehát nem tagadta az etnikai-nemzeti elv jelentőségét, de nem nyilvánította azt az államszervezés kizárólagos tényezőjének, ellentétben azon politikusokkal, akik épp az etnikai elv alapján akarták a térséget átszervezni.51 A nemzetiséget inkább a valláshoz hasonlította, s úgy vélte, a felekezetek jogot és egyenlőséget igényelhetnek az államon belül, de azt már nem, hogy az állam vallási alapon legyen szervezve. így sem egy nyelv, de „még a complet nemzetiség sem igényelheti azt, hogy ő legyen egyedüli factora a status organismusának".52 Érvei egyértelművé teszik, hogy Kossuth egy nyelvi-kulturális közösséget még nem emelt a nemzet rangjára, mert azzal szemben a történeti múltban gyökerező, hosszabb történeti fejlődés során kialakuló politikai-szervezeti kritériumokat is tá-49 Kossuth északamerikai beszédei i. m. 15-17. L. még Kossuth demokráciája i. m. 40-41. 50 Ludassy Mária: A nemzet kétféle fogalmáról. (Rousseau a társadalmi szerződéstől a történelmi tradíciók tiszteletéig.) Magyar Tudomány 41. (1996) 47-54.; S. Varga Pál: A nemzet mint szimbolikus értelemvilág. Bevezetés a nemzeti irodalom 19. századi fogalmainak tanulmányozásához. Alföld 53. (2002: 5. sz.) 37-62.; Dér Aladár: A nacionalizmusfogalom elemzéséhez. Világosság 39. (1998: 4. sz.) 61-76. 51 Kossuth északamerikai beszédei i. m. 18. 52 Kossuth demokráciája i. m. 41.; Spira Gy.: Alkotmányterv i. m. 54.
