Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - Miru György: A szabadság elve és a nemzet elve. Kossuth Lajos és Teleki László vitája a közösségi autonómiák értelmezéséről III/703

ben az esetben is ragaszkodtak a tengeri kijárathoz. Kossuthék tehát kisebb engedményektől eltekintve, fenntartották az ország területi sérthetetlenségét, és a szerbeknek juttatandó területi autonómiát is elutasították.2

2 Kossuth egy katonai, politikai szövetség érdekében, amelynél még azt sem zárta ki, hogy az a Török Birodalom névleges szuverenitása alatt jöjjön létre, hajlandónak mutatkozott biztosítani a hazai nemzetiségek jogait, de területi autonómiára nem gondolt. Szövetségi terveiről Teleki a Londonba visszaérkező Henningsentől értesült, s azonnal megírta neki, hogy sem ő, sem pedig más emigráns csoportok abban a formában nem támogatják, de az angol diplomáciát sem lehet megnyerni vele, s a török szuverenitás alatt alakítandó szövetség a Portát is megijesztené. A tervezgetések helyett azt kérte Kossuthtól, hogy készítsen egy iratot, amelyben kifejti a külföld előtt a magyar politika elveit, és megnyugtatóan szól a nemzetiségekhez. Szinte saját szavait próbálta Kossuthtal kimondatni, azzal az állítással, hogy a magyarok nem akartak és ezután sem akarnak felsőséget gyakorolni a nemzetiségek felett, és igazságosak voltak velük, amikor egy „federatiót" szerettek volna felállítani. A párizsi emigráns nyílván itt az ország föderalizálására, tartományi autonómiák kialakítására gondolt.23 Teleki Londonban találkozott Henningsennel, ugyanis 1850 első napjaiban elutazott az angol fővárosba, hogy megbeszéléseket folytasson Palmerstonnal. Január 4-én Klapka György, az időközben Konstantinápolyból Párizsba menekült Andrássy Gyula gróf, valamint Pulszky Ferenc társaságában részt vett a lengyel, orosz, román emigránsokkal a délkelet-európai nemzetek abszolutizmus-ellenes összefogásáról folytatott tárgyaláson, ahol javaslatot tettek egy konföderációs bizottság megalakítására. A román Bálcescu által előadott koncepció Magyarország, Szerbia, Románia, Moldova, Bukovina és majdan Besszarábia szövetségének azt a feltételt szabta, hogy Magyarországon belül alakítsanak ki önálló területtel és közigazgatással rendelkező magyar, román és délszláv egységeket. A nyugati emigráció engedékenyebbnek tűnt a területi autonómia kérdésében és az ország olyan föderatív átalakításában, ahol a magyarság vezető szerepe természetes módon és nem kényszerítő intézkedések révén valósulna meg.24 22

A Kossuth-emigráció Törökországban i. m. 252., 281., 364-366., 372-376.; Lengyel T.: A magyar emigráció i. m. 134-135.; Kovács E.: A Kossutb-emigráció i. m. 175., 288-289., 426-428., 432-434., 437.; Spira György: Kossuth és alkotmányterve. Debrecen 1989. 12-13. Carosini megbízólevelét és alaputasítását közli A Kossuth-emigráció Törökországban i. m. 663-664., 671-677. 23

Teleki László Kossuth Lajosnak 1850. január 26. Magyar Országos Levéltár (MOL) Kossuth Gyűjtemény (R90) időrendi rész (I) 692. Másnap Szarvady Frigyes, Teleki párizsi munkatársa egy újabb levélben fejtette ki Kossuthnak, hogy mit nyilatkozzon a nemzetiségek felé. Programadást sürgetett a nemzetiségi kérdésben, és azt, hogy sokat ígérjenek nekik, mert a magyar nemzet nem féltheti „természetes suprematiáját". Szarvady Frigyes Kossuth Lajosnak 1850. január 27. R90 I 693. Teleki többször sürgette az iratot, de Kossuth fogalmazásában csak egy 1850. április 14-i keltezésű, Czartoryski herceghez írt levél maradt fenn, amelyben a magyar szabadságharc céljait és a nemzetiségi kérdés megítélését fejtette ki (R90 I 739.). Horváth Zoltán szerint a levél sosem lett elküldve. Horváth Z.: Teleki László i. m. II. 205. E levél keletkezéséről és tartalmáról Kovács E.: A Kossuth-emigráció i. m. 175-176. Czartoryski véleményéről Kossuth és Zamoyski tárgyalásairól, illetve Kossuth és a lengyel emigráció ezen szárnyának későbbi kapcsolatairól uo. 173-180. 24

Pulszky F.: Életem és korom i. m. II. 27-28.; A Kossuth-emigráció Törökországban i. m. 376-383.; Deák /.: Konföderációs tervek i. m. 338-340.; Lengyel T.: A magyar emigráció i. m. 135.;