Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Miru György: A szabadság elve és a nemzet elve. Kossuth Lajos és Teleki László vitája a közösségi autonómiák értelmezéséről III/703
tatást, szabad iskolai, törvénykezési és közigazgatási nyelvhasználatot, szabad vallásgyakorlatot és saját községi szervezetet ajánlottak fel.1 4 Teleki a függetlenségi deklarációból hiányolta, hogy az nem tér ki a nemzetiségekre, s szorgalmazta, hogy egy nyilatkozatban forduljanak feléjük.15 Nézeteit mindig a magyar kormány álláspontjaként fejtette ki tárgyaló partnereinek, illetve minden egyezség feltétele az volt, hogy a magyar kormány is tegye magáévá az abban megfogalmazottakat. Erre nem sok esély nyílt, hisz Telekinek alig volt módja kormányát meggyőzni, másrészt a hazai politikusok a krízishelyzetben sem jutottak el az engedményekben addig a fokig, ameddig ő eljutott, annak ellenére, hogy a nemzetiségi kérdés súlyát ők is érzékelték, s mind több esetben mutatkoztak nyitottnak a nemzetiségek vallási, iskolai és kulturális követeléseinek elismerésére.16 Az olmützi alkotmány kihirdetése után a nemzetiségi mozgalmak vezetői előtt is nyilvánvalóvá vált, hogy autonómia igényüket az újjászervezendő Habsburg Birodalomban sem respektálják kellően. így nemcsak külföldön, hanem a hazai politikusok, sőt a hadviselő felek közt is megindultak a tárgyalások. A kormány álláspontját, feltehetően tudomást szerezve Telekiék ajánlatáról, Batthyány Kázmér külügyminiszter foglalta össze.1 7 Június 10-én kelt körlevelében a külügyminiszter a diplomáciai ügynökökhöz és a katonai parancsnokokhoz szólt, s közölte velük, hogy milyen feltételek mellett tárgyalhatnak a nemzetiségekkel. A kormány kinyilvánította megegyezési készségét mind a szomszéd nemzetekkel, mind a hazai nemzetiségekkel, de ragaszkodott a független állam területi épségéhez és a magyarság szupremáciájához, s ebben a történeti hagyományokra hivatkozott, illetve arra, hogy a nemzetiségeket polgári jogokban részesítették. A magyarság felsőbbségi igénye a magyar nyelv diplomáciai használatában nyilvánult meg, ami azt jelentette, hogy magyar az országgyűlési tárgyalások, a törvények, a közigazgatás, a törvénykezés, a felsőoktatás és az anyakönyvezés nyelve. A magyar törvényhatóságok a kapcsolt részek törvény -14 A jegyzőkönyv egyik szövegváltozatának magyar fordítását közli Marczali Henrik: A nemzetiségi kérdés megoldásának első kísérlete 1849-ben. Pesti Hírlap 1927. november 13. és részleteit Deák /.: Konföderációs tervek i. m. 334-335. A francia szöveget közli Horváth Z.: Teleki László i. m. II. 177-180. L. még [.Horváth Jenő] Törekvések Magyarország federalizálására 1848-1849-ben szövegközléseit. Háborús Felelősség 1. (1929) 234-252. Teleki tavaszi megnyilatkozásaira és a lengyelekkel folytatott együttműködésére Pulszky Ferenc: Eletem és korom. I—II. Bp. 1958. I. 495-496.; Deák /.: Konföderációs tervek i. m. 332-337.; Jánossy D.: A Kossuth-emigráció i. m. 393-395.; Lengyel T.: Gróf Teleki i. m. 85-90.; I. Tóth Z.: Bálcescu i. m. 129-132.; Kemény G. G.: Teleki László i. m. 73-78.; Horváth Z.: Teleki László i. m. I. 250-255, 261-272.; Kovács E.: A Kossuth-emigráció i. m. 278-279.; Kovács E.: Szemben a történelemmel i. m. 317-322.; Kosáry D.: Teleki és a nemzetközi politika i. m. 23-25. 15 Teleki a trónfosztásról a francia lapokban közzétett tudósításáról azt írja Pulszkynak, hogy mérsékelte a kifejezéseket és a népek testvériségéről is ejtett benne szót. Teleki László Pulszky Ferencnek 1849. május 24. és 25. Háborús Felelősség 2. (1930) 88-90. 16 Kovács E.: A Kossuth-emigráció i. m. 279.; Kovács E.: Szemben a történelemmel i. m. 326-331, 334-336, 358-360.; Spira Gy.: A nemzetiségi kérdés i. m. 92-100.; Gergely A.: Kossuth nemzetiségi politikája i. m. 81-82.; Katus L.: Kossuth és a nemzetiségi kérdés i. m. 60-65. 17 Lengyel Tamás úgy tudja, hogy a május 18-i megállapodás tartalmáról Kossuthékat is értesítették, s Batthyány Kázmér június 10-i körlevele válaszként született arra. Lengyel T.: Gróf Teleki i. m. 88. L. még Kemény G. G.: Teleki László i. m. 77.; Kovács E.: Szemben a történelemmel i. m. 323-336.; Spira Gy.: A nemzetiségi kérdés i. m. 87-100.
