Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: Fejezetek Teleki László gróf párizsi diplomáciai működésének történetéből III/669
ménylek, — mit sem mernek. — Csak az olaszhoni dolgok adhatnak itt a mi dolgainknak is más fordulatot. Eziránt azonban részletekbe nem ereszkedem, mert a hírlapi újdonságokat nem akarom ismételni, titkokba pedig nem avattattam. A kongresszus eszméje itt nagy ellenszenvre talál a kormánynál is. -Nehéz előre látni a jövőt, annyit azonban megjósolhatok, hogy a kormány vagy változtatni fogja politikáját, vagy maga fog változni, s pedig néhány hét alatt. Párisnak ijesztő tekintete van. Soha még csendesebb nem volt; de csalja magát az, kit ily csend megnyugtat. Én öszveesküvést - legalább koalíciót sejtek a kormány ellen. Igen hiszem, hogy Bonaparte és a vörösök kezet akarnak fogni a mostani kormány ellen, s azon esetben a katonaság szellemében nemigen lehetne bízni, mert az a Bonaparte névhez igen ragaszkodik, mint az utolsó követválasztások is bizonyítják. - A nemzetgyűlésben nincs a kormánynak biztos többsége. Ezt a szavazásból látni. Vegyük fel például az egy vagy két kamra kérdését. E kérdésnél a kormány a legszélsőbb baloldallal szavazott a konzervatívek ellen, s 530 szavazattal győzött 289 ellen. S vegyük fel az október 2-án történt szavazást Buvignier26 Olaszhont illető indítványa következtében, amikor a kormánypárt a konzervatívekkel együtt egyszerű napirendre szavazott a szélső baloldal ellen, s 441 szavazattal győzött 336 ellen. Világos, hogy sem azon 289 tag, ki két kamra mellett szavazott, sem a 336 tag, ki az olasz ügyben motivált napirendet kívánt, nem számíttathatik a tiszta kormánypárthoz. Már most vegyük fel, hogy a nemzetgyűlések 800 olyan tagja van, ki az ülésekben részt szokott venni, s számítsunk le az 530-ból 336-ot, marad 194, vagy számítsunk le 441-ből 289-et, marad 152; — 152-194 tagból álló párt pedig — s ha még százzal többet vennénk is fel, - bizony nem adhat biztos állást. Nehéz volna megjósolni, ki fog itt a legközelebbi időkben szerepelni, -Thiers27 és Lamoricière kombinációról is szólnak már az emberek; - én Thiers-t még most sem gondolom lehetőnek. E kombináció Frankhont a monarchia felé húzná (ámbár itt most minden ember republikánusnak mondja magát, s így Thiers is) - de meglehet, háború által akarná magát népszerűsíteni. Bonaparte-nak, amint mondám, az elnökségre alapos reménysége lehet; - nem személyessége miatt, igen csekély tehetségűnek mondják minden tekintetben, hanem mert a Bonaparte ház fejének tartatik. Ez esetben a monarchiát nem tartom annyira lehetőnek, mint a vörös respublikái kormányt, úgyszólván a 792-i convention nationale28 folytatását. Franciaországnak nincs nagy embere, ez a baj!... Lamartine 29 is inkább szónok és költő, mint státusférfiú, s mindamellett is, hogy személyességét igen érdekesnek találom, úgy hiszem, szerepe legjavát eljátszotta. Érdekkel viseltetik dolgaink iránt, - úgy találja, hogy igazunk van, fél az osztrák reakciótól, de azért még eddig nem sokat tett ügyünk mellett. - Interpellációra működöm, de 26 Buvignier, Isidore (1812-1860) francia képviselő. 27 Thiers, Louis-Adolphe (1797-1877) képviselő, történetíró, több ízben miniszter és miniszterelnök, 1871-1873 között köztársasági elnök. 28 nemzetgyűlés 29 Lamartine, Alphonse de, (1790-1869), költő, történetíró, 1848-ban a francia kormány külügyminisztere, köztársasági elnökjelölt.
