Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: Fejezetek Teleki László gróf párizsi diplomáciai működésének történetéből III/669
Hermann Robert FEJEZETEK TELEKI LÁSZLÓ GRÓF PÁRIZSI DIPLOMÁCIAI MŰKÖDÉSÉNEK TÖRTÉNETÉBŐL1 A forradalom és szabadságharc másfél éves története bebizonyította, hogy a társadalmon belül olyan alkotó energiák halmozódtak fel, amelyek lehetővé tették, hogy 1848 áprilisa után a kormányzati posztok jelentős részét a polgári átalakulás iránt elkötelezett szakemberekkel lehessen betölteni. Egy olyan terület volt, amelyre csak nehezen lehetett megfelelő személyeket találni: a külpolitika. A reformellenzéknek ugyan többé-kevésbé határozott külpolitikai elképzelései voltak, s a Batthyány-kormány külpolitikai akciói azt bizonyítják, hogy tagjai tisztában voltak az európai politikai folyamatokkal és lehetőségekkel. De amikor 1848 őszén az ország rákényszerült az önvédelmi háború vállalására, rövid időn belül kellett (volna) olyan külügyi apparátusról gondoskodni, amely képes megjeleníteni az ország érdekeit külföldön is.2 1 A Telekire vonatkozó gazdag irodalomból a következő munkákat érdemes kiemelni: K. M. Kertbeny: Erinnerungen an Graf Ladislaus Teleki. Prag, 1862.; Vértesy Jenő: Gr. Teleki László levelei Pulszky Ferenchez. Irodalomtörténeti Közlemények, 1917.; Óvári-Avaiy Károly: Teleki László gr. párisi küldetése 1848-ban. A Háborús Felelősség II. k. (1931) 434-442.; Lengyel Tamás: Gróf Teleki László. Bp., é. n.; II. Haraszti Eva: Az angol külpolitika a magyar szabadságharc ellen. Bp., 1951. 59-65., 88-89., 94-99.; Teleki László válogatott munkái. Szerk. és a bevezető tanulmányt írta Kemény G. Gábor. Válogatta Kozocsa Sándor, Gunst Péter és Horváth Zoltán. Magyar Századok. Bp., 1961. I-II. k.; V Waldapfel Eszter: A független magyar külpolitika 1848-1849. Bp., 1962. 46-74., 103-123., 132-142., 170-173., 205-215., 218-226, 299-306.; Horváth Zoltán: Teleki László 1810-1861. Bp, 1964. I-II. k.; Szabad György: Miért halt meg Teleki László? Labirintus. Bp, 1985.; Praznovszky Mihály - Rozsnyói Ágnes szerk.: Teleki és kora. Salgótarján, 1987.; Kosáry Domokos: Telek László és a nemzetközi politika. (In:) Kosáry Domokos: Nemzeti fejlődés, művelődés - európai politika. Társadalom- és Művelődéstörténeti Tanulmányok 4. Bp, 1989. 67-86.; Csorba László: Teleki László. Magyar Szabadelvűek. Bp, 1998.; Kosáry Domokos: Magyarország és a nemzetközi politika 1848-1849-ben. História Könyvtár. Monográfiák. Bp, 1999. 31-33, 45-57, 78-98, 174-186, 261-269.; Losonci Miklós: Teleki László sorsa és küldetése. TIT Teleki László Egyesület Füzetei 1. Bp, 2001.; Csorba László: Egy barátság három próbája. Kossuth és Teleki. (In:) Kossuth Lajos 1802-1894. Kossuth Lajos és kortársai. Szerk. Hermann Róbert. Bp, 2002. 71-89.; Miru György: Teleki László és Kossuth Lajos levelezése emigrációjuk kezdetén. Könyv és Könyvtár XXVII. K. A Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtárának Közleményei. Debrecen, 2005. 158-198. 2 Az 1848-1849. évi magyar külpolitikára ld. Hanák Péter: A magyar szabadságharc és a Habsburg-monarchia elnyomott népei. (In:) Forradalom és szabadságharc 1848-1849. Bp, 1948. 415-467.; Kenyeres Júlia: A szabadságharc és a nemzetközi politika. (In:) Forradalom és szabadságharc 1848-1849. Bp, 1948. 469-515.; Hajnal István: A Batthyány-kormány külpolitikája. S. a. r. Urbán Aladár. 2. kiadás. Közös Dolgaink. Bp, 1987. (első kiadása Bp, 1957); V Waldapfel E.: A független magyar i. m. (gazdag szakirodalmi tájékoztatóval); Erdődy Gábor: A magyar kormányzat európai látóköre 1848-ban. Értekezések a történeti tudományok köréből. Bp, 1988.; Erdődy Gábor: Kényszerpályán. A magyar politikai gondolkodás 1849-ben. Bp, 1998.; Kosáry D.: Magyarország i. m. Bp, 1999.; Gergely András: 1848-ban hogy is volt? Tanulmányok Magyarország és Közép-Európa 1848-49-es történetéből. Bp, 2001.; Erdődy Gábor: A Szemere-kormány külügyminisztere. (In:) Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete. Szerk. Odor Imre és Rozs András. Baranyai Történelmi Közlemények 1. 2005. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve. H. n, 2006. 129-159.; Urbán Aladár: Gróf Batthyány Lajos miniszterelnöksége, fogsága és halála. Bp, 2007. passim.