Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Molnár András: A „Fontolva haladó" Császár Ferenc. Egy konzervatív publicista a politika sodrában (1840-1847) III/637
Császár dagályos emlékbeszédében jórészt a kor közízlésének megfelelő frázisokat, hazafias szólamokat puffogtatott, és Dessewffy Aurél gróf akadémiai munkásságáról, valamint egyéb érdemeiről szólva kevés konkrétumot említett; a beszéd azonban így is rávilágít Császár felfogására, politikai meggyőződésére. Császár mindenekelőtt Dessewffynek a nemzeti nyelv és nevelésügy érdekében kifejtett tevékenységét méltatta, hangsúlyozva, hogy „minden nemzet önállósága és dicsőségének első, múlhatatlan föltétele: saját nyelvének mívelése és virágzása".2 2 Császár, hasonlóan a grófhoz, szintén a „mívelt nemzetiséget, s a nemzetesedett míveltséget"23 tekintette eszményének. Emlékbeszéde szerint Dessewffy egyike volt azon ritka politikusoknak, akik tudták, mi kell a hazának, mi kell a nemzetnek: „Egység a nyelvben, mely összefűzve a legkülönneműbb érdekeket, egy anya magzativá tegye legelőbb is azokat, kik egy szent korona alatt élvezik az évezredes magyar alkotvány áldásait; és helyes tapintat, soha nem lohadó, de emésztő lángba szinte nem csapó lelkesedés, mely ezen egységre a mívelt nemzetiséggel karöltve, biztosan vezesse a megszakadozott érdekeket." Császár szerint e valódi államférfit jellemző tapintatból eredt „azon szent, de üdvös mérsékletű buzgalom", mely Dessewffy egész akadémiai tevékenységét áthatotta.2 4 A gróf közéleti tevékenységéről, politikai vitákban játszott szerepéről szólva Császár „a renddel párosult polgári szabadság rettenthetetlen ifjú bajnokának"2 5 nevezte Dessewffyt, akinek minden szavában a királyhűség és a „törvényes rend- és szabadsághozi, kiolthatatlan vonzalommal párosult honszeretet" nyilvánult meg. Dessewffy egyaránt megküzdött a hatalmasok (az udvar) előítéletével, és „az alkotmányos szabadságot romboló eszmék vakmerő hadával" (értsd ezalatt a Kossuth vezette liberálisokat). Császár Felsőbüki Nagy Pál Horatiustól eredő, közismert mondata, a Kossuth Lajos által is kedvelt szónoki fordulat2 6 parafrázisával jellemezte a gróf politikai pályafutását: „sem a hatalmasok magas tekintélye el nem riasztotta, sem az ingatag népvélemény bájteli mosolygása elvonni nem tudta".2 7 Császár szerint az 1840-es évek elején bölcs, „hazafiúi szent érzelemmel teli keblű férfiak vevék át e haza kormányát",2 8 és ezt nem kis részben Dessewffy közéleti tevékenysége tette lehetővé: „...egyik legragyogóbb érdeme a boldogultnak, mely őt politikai pályáján annyiak felett kitünteté", az volt, hogy az 1839/1840. évi országgyűlésen segített helyreállítani az uralkodó és nemzet között korábban megingott bizalmat.2 9 22 Emlékbeszéd gróf Dessewffy Aurél lev. tag felett. Olvasta az Academia IX-dik köz ülésében, novemb. 27. 1842. Császár Ferencz. lev. tag. In: A Magyar Tudós Társaság évkönyvei. Hatodik kötet. Budán, 1845. (a továbbiakban: Császár Ferenc: Emlékbeszéd) 123. 23 Császár Ferenc: Emlékbeszéd 124. 24 Császár Ferenc: Emlékbeszéd 125. 25 Császár Ferenc: Emlékbeszéd 127. 26 „...sem a hatalmasok komor tekintete, sem polgártársaink heve soha el nem tántorít" - idézte Kossuth Nagy Pál szavait a Pesti Hírlap 1841. január 2-i számának beköszöntő vezércikkében. Közli: „Nemzeti újjászületés". Válogatás Kossuth Lajos írásaiból és beszédeiből. (Szerk. Pajkossy Gábor) Bp., 2002. 24. 27 Császár Ferenc: Emlékbeszéd 128. 28 Császár Ferenc: Emlékbeszéd 129. 29 Császár Ferenc: Emlékbeszéd 129-130. (A fentieket túlzás egyedül Dessewffy érdemének tulajdonítani, vitathatatlan tény azonban, hogy az újkonzervatívok országgyűlési tevékenysége valóban
