Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Vallásváltás és identitás. A kitért zsidók megítélésének változásai a dualizmus korában III/593
zsidók, illetve azok között, akik noha törvényesen (még) nem tértek ki, zsidóságuktól már visszafordíthatatlanul elidegenedtek. „Nem tettünk soha semmit arra nézve —jelentette ki Szabolcsi Miksa 1899-ben —, hogy kitérni akaró zsidókat apáik hitében megtartsunk. Aki menni akar, hadd menjen. [...] Ez a princípiumunk, mondhatnók azt is: ez a zsidó princípium."7 7 Az Egyenlőség főszerkesztője olykor egyenesen buzdított egyeseket a kitérésre, így azt az anonim családapát, aki az Egyenlőségnek beküldött levelében felháborodottan közölte, hogy rabbija felszólította a kitérésre. „Tudunk ám a dologról", fedte fel Szabolcsi az ügy hátterét. Az illető már második gyerekének a kitérését ment bejelenteni a pesti hitközség rabbi-hivatalába, amikor a rabbi felajánlotta neki, netán maga is követhetné gyermekeit a keresztvíz alá. Szabolcsi a rabbinak adott igazat: „Mi értelme is annak, hogy gyermekeit kitérítteti, ön meg megmarad zsidónak? Azaz, tudjuk az okát. Gyermekei karrierjére nézve, azt hiszi, előnyösebb, ha keresztények, önnek meg hasznot hajt a zsidósága. S mert ezt tudjuk, mi is szépen kérjük, térjen ki ön is!'"78 Az állásponton a kitérések számának század eleji megugrása sem változtathatott. „Az idén óriásit nőtt veszteség-számlánk", írta Elkán Miksa 1903-ban, ám sietett leszögezni: „Hangozzék el megint az ösmert mondás: »semmit sem vesztettünk«. Ha zsidóknak maradnak ezek az urak és úrhölgyek, szúként rágja Izrael törzsét czinikus közönyösségök, vallásuknak eltitkolása, szégyenkezésük, hogy ehhez a felekezethez tartoznak. A renegát csak új felekezetének a kára."7 9 „Hadd hulljon a férgese",8 0 Jobb, ha a férgese távozik",8 1 „nem sajnáljuk a férgeset",8 2 az évek során a kitérésnek szentelt fejtegetéseket végigkísérte a kitért zsidókkal szembeni alapelv ismétlése. „Csak hadd szökjenek a gyávák, a gyatrák vihartépett zászlóink mellől", írta Kiss Arnold budai főrabbi 1914 tavaszán.8 3 IV. Kitérés után — árulás, önmegtagadás, zsidó antiszemitizmus Az „áruló apostaták"8 4 általánosságban kifejtett morális megbélyegzése mellett a neológ értelmiség olykor egyes kitért kortársairól is véleményt mondott. E konvertiták közös vonása, hogy szinte mind neves személyiségek voltak, ám megemlítésüknek számos oka és célzata lehetett. Egyes kitértek esetében a neológ értelmiség haragját cselekedetük óhatatlanul szimbolikus súlya váltotta ki. Ennek tipikus esete volt Wahrmann Renée, Wahrmann Mór, az első zsidó hitű magyar országgyűlési képviselő, a Pesti Izraelita Hitközség elnöke s országos hírű magánbankár leánya. Wahrmann Mór nem csak a politikai és gazdasági életben szert tett befolyásával tűnt ki korának zsidó 77 [Szabolcsi M.]: Új társadalmi osztály i. m. 6. 78 [Szabolcsi Miksa:] Meturgernan. Egy apa. Egyenlőség, 1900. dec. 16. 8. '9 Elkán Miksa: Renegátok. Egyenlőség, 1903. máj. 3. 2. 80 Vadász Ede: A magyar országgyűlés jelenlegi és azelőtti zsidó tagjai. Magyar Zsidó Szemle 23. (1906) 254. 81 Dr. Flesch Ármin: A zsidó. Mohács, Rosenthal Márk és Fia, 1911. 305. 82 Kritikus [Weiszburg Gyula]: Reflexiók. Hitközségi Szemle 3.(1912: 2. sz.) 45. 83 Dr. Kiss Arnold: Sóvuósz. A Budai Izraelita Hitközség Értesítője 5. (1914: 5-6. sz.) 5. 84 Szabolcsi Miksa: Meturgernan. Önmeggyalázás. Egyenlőség, 1908. szept. 6. 4.
