Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Farkas Tamás - Maitz Péter: Nyelvi nacionalizmus és német családnevek a 19. századi Magyarországon. A névmagyarosítások nyelvi-ideológiai hátteréről III/565
magyaros (pontosabban: nem idegenszerű) hangzást sem írják elő még ekkoriban, bár az ettől eltérő (s egyébként elég ritkán érkező) névkéréseket gyakran elutasították a gyakorlatban. Korszakunk folyamán a történelmi családnevek, valamint a közismert élő személyek (akár a hivatalban lévő, arisztokrata miniszterelnök, Tisza Kálmán) családnevének felvétele is lehetséges, s a nagy népszerűségnek örvendő régies írásmódot sem korlátozzák még egyértelműen. A névmagyarosítások ügyét pártoló munkák ugyan a történelmi, illetve a régies írásmódú, „hamis csillogású" nevekkel szemben foglalnak állást, a történelmi magyar családnevek védelmében pedig már 1880 körül képviselőházi viták is zajlottak, a hivatalosság sokáig mégsem korlátozza határozottan ezek választhatóságát sem. A névmagyarosítók új családnevük megválasztásában igyekeznek igazodni a már meglévő családnévrendszerhez, többé-kevésbé annak mintáit követik. Az elsősorban mintának tekintett nyelvi és névrendszer a soknemzetiségű történeti Magyarországon pedig — részben a nyelvi nacionalizmus ideológiájából fakadóan — a domináns és kiemelt presztízzsel rendelkező magyar volt. A természetes módon alakult, közösségi eredetű történeti magyar családnévanyag és a névmagyarosítások során felvett családnevek keletkezésük körülményeit tekintve azonban sok szempontból különböznek is egymástól (ki, kinek, miért, mikor, milyen szemléleti alapon és milyen nyelvi eszközök felhasználásával adta a nevet.) A névváltoztatások során ugyan elsősorban azok a nagy névtípusok jönnek létre, amelyek a hagyományos magyar családnévanyagban is megtalálhatók, de olyan nevek és gyakorta igen népes altípusok is keletkeztek, amelyek a természetes módon kialakult történeti magyar családnévrendszerből teljességgel hiányoztak.5 2 A névváltoztatásokkal felvett családnevek a néwáltoztatók, illetve az őket körülvevő kor és társadalmi környezet ízlésvilágát, mentalitását tükrözik.5 3 Ha pedig a névmagyarosítások nyelvi-ideológiai hátterét vizsgáljuk, ezeknek a nyelvi síkon megnyilvánuló tényezőknek a figyelembe vételétől sem tekinthetünk el. Különösen tanulságosnak tűnik az új családnevek köréből a helynévi eredetű családnevek vizsgálata. Ezek a történeti magyar családnévállománynak is legjellemzőbb részlegét alkotják, a névmagyarosítások tanácsadó kiadványai éppen ezért ezeket — elsősorban a helységnév! alapú családneveket mint „sajátos nemzeti névtípust" — különösen is ajánlják a néwáltoztatók figyelmébe. Hegységek és folyóvizek nevéből ugyan viszonylag ritkán alakult magyar családnév, a névmagyarosításokban azonban megszaporodik a számuk. Ide tartozik például a Kárpáti név (és változatai), amely a történeti magyar névanyag-52 A történeti és a névváltoztatásokkal keletkezett családnévanyag részletes összevetésére 1. Farkas T.\ A magyar családnévanyag i. m. 53 A felvett családnévanyagban megnyilvánuló nemzeti romantika ízlésvilágáról általában (melyre a későbbiekben mi is támaszkodunk) 1. Juhász Dezső: Névmagyarosítás és nemzeti romantika. Magyar Nyelv 101. (2005: 2. sz.) 196-202. A névmagyarosító ízlés esettanulmányszerű bemutatatására egy konkrét családnév (Kárpáti és változatai) és jelentéstani típusának kapcsán 1. Farkas Tamás: Kárpáti, Kárpáthy és a Kárpáti-k. Egy újkeletű magyar családnév művelődéstörténete. In: Nyelvi identitás és a nyelv dimenziói. Szerk. Hoffmann István - Juhász Dezső. Debrecen-Bp. 2007. 147-164; egy morfológiai típus (az -ányil-ényi végű családnevek) névdivatjára pedig 1. uott: Juhász Dezső: A magyarosított családnevek morfológiájának és szemantikájának konnotációs megközelítéséhez. In: Nyelvi identitás i. m. 165-173.