Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: Berzeviczy Gergely színeváltozásai. (Adalékok az állam, a társadalom, a hadsereg reform terveihez és reformelképzeléseihez) III/515
giekből kiderül, hogy ez úgy is értelmezhető, mint a kormányzati hatalom erősítése. A Monarchia alkotmányosságához való igazodás pedig az egész Monarchia alkotmányossá tételét jelentheti, ami szintén bekerült az 1840-es évek magyar reformellenzékének programjába. Az idézett passzus Berzeviczy Gergely művének legizgalmasabb része, hiszen a polgári átalakulás programját nem ellenzéki, hanem kvázi-kormányzathű pozícióból adta elő, részben talán spontaneitásból, részben politikai számításból, és mindenekelőtt kemény nemességellenességtől vezettetve, miközben az abszolutizmus dicséretét is nyújtotta. Programja és habitusa a majdani centralisták programjához és habitusához hasonlít, egy szóval: protocentralizmus. Nemességellenessége összetett, Eötvös József és a centralisták látásmódja felé mutat - mint ezt Fenyő István már a könyvészeti anyag birtokában kimutatta.22 3 Mert egyrészt — mint a következő, a privilegizált rendekről szóló fejezetben — a mágnás és a köznemes előjogainak egyenlőségét hangsúlyozta, másrészt „a szegény nemesek tömegét" egyszerűen így minősítette: „helytelen, utálatos, káros", nem tanulna mesterséget, nem akarnak jobbágytelken gazdálkodni, nem akarnak katonáskodni, inkább lopnak és csalnak, mert saját személyes privilégiumaik védelmét élvezik.22 4 Nem lehet megrendülés nélkül olvasni, amint ötödik rendként a paraszti rendet nevezte meg,jelezve: „Szívem és fejem kényszerít arra, hogy ezt a rubrikát neki jutassam, de sajnos ez nem jut ki neki, mert magyarországi értelemben nem ember, nem tagja az államnak, hanem dolog, másnak a tulajdona".22 5 A paraszti sors — külön fejezetben való — ecsetelése nem maradhatott el. Nem niond újat a korábbiakhoz képest, de keserűbb hangütéssel. Mária Terézia szándékát, hogy szabályozni próbálta a paraszt úrbéres szolgáltatásait, valamint azt, hogy a földesúr ellenében védeni kívánta a parasztot, természetesen nemes célként értékeli Berzeviczy Gergely. Ugyanakkor szerinte a szabályozás rontott a paraszt helyzetén, és nemcsak az. „...mivel korábban [— mármint az 1760-as évek úrbéri szabályozása előtt —1 a földesúr parasztját lónak vagy ökörnek tekintette, amelyet ha jól tart, akkor jól dolgozik, most viszont a paraszt a földesúr, a megye és a katonaság között őrlődik, egészében rosszabb neki, mint amikor örökös jobbágy volt. A paraszt egyedül fizeti az egész hadiadót, és egyedül viseli az újoncállítás kötelezettségét, ezenkívül a megyének járó adót, és évről évre nő, és sokkal nagyobb, mint az előző, az adó az elmúlt ötven éven belül megtízszereződött, emellett még dolgoznia és fizetnie kell a földesúrnak". Nem soroljuk tovább a rendszer bűnlajstromát, amelyet Berzeviczy Gergely oly gondosan állított össze, hogy megvonja a mérleget: „Ez afrikai embertelenség." Az állam ilyen helyzetben nem tudja erőit kifejteni. A parasztság Berzeviczy Gergely szerint „fogyóban van", bár „a papírpénz korszaka kedvezett neki. Ha egyesek ebből meggazdagodtak, ez csak a többiek nagy nyomorúsága árán történt, akikből uzsorával mindent kiszívtak." Emellett a paraszt teljesen ki van szolgáltatva a nemességnek. Igaz, hogy 1791-ben a diéta eltörölte 223 Fenyő István: A centralisták. Bp., 1997. 240-246. 224 MOL, P 53 129. cs. 94. t. 225 MOL, P 53 129. cs. 94. t. 51/v.
