Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: Berzeviczy Gergely színeváltozásai. (Adalékok az állam, a társadalom, a hadsereg reform terveihez és reformelképzeléseihez) III/515
nul a bécsi udvarban kereste, és 1811-12-ben valóságos publicisztikai offenzívára készült - egyes kormányzati körök helyeslésével. DánB, nyugalmazott udvari tanácsos ajánlotta Őfelsége figyelmébe, kellő körültekintéssel értelmezve Berzeviczy Gergely korábbi munkáit, amelyekben sok minden nem nyerte volna el a legmagasabb tetszést. DánB egyben arra akarta rávenni Berzeviczy Gergelyt, hogy recenzeálja a magyar alkotmányt támadó munkákat.173 Ugyanakkor oroszlánszerepet játszott abban, hogy németül is kiadják a parasztok helyzetéről szóló 1806-os latin munkát. Ezt Genersich János fordította le latinról németre,17 4 DánB pedig a további javításról gondoskodott, és 1811 novemberében már meg is küldte a szerzőnek a kész fordítást.17 5 Armbruster, udvari titkár a rendőrminisztériumban pedig még 1812 augusztusában is kiadással bíztatta a szerzőt.176 Az államrendőrség először csak megérdeklődte a Magyar Kancelláriánál, hogy miért kobozták el a latin művet, és nem érte be a válasszal, hogy a munkát Magyarországon a cenzűra megkerülésével adták ki.17 7 Aztán közölte a kancelláriával, hogy a bécsi cenzor engedélyezte ezt „a király és az emberiesség alapelveinek megfelelő" értekezést, amelyet úgy kellene kiadni, hogy ne tüntessék fel a kiadási helyet. Nyílván azért, mert ha Bécsben jelenik meg, akkor már eleve taszítja a magyarországi olvasót, sőt eltűnődhet azon, hogy itthon betiltott mű miként láthatott napvilágot éppen Bécsben, amikor Őfelsége Schlachta Ferenc ügyvéd jogi kompendiumának kiadását a földesúr-paraszt viszonyáról nem engedélyezte, és a szerző csak úgy kapta vissza a kéziratot, hogy nyilatkozatban fogadta meg a közlésről való lemondását,17 8 és ezek után került a Széchényi Könyvtárba.17 9 Az államrendőrség Berzeviczy könyvének kiadása érdekében viszont kitett magáért. A Kancelláriához intézett átiratában azt fejtegette, hogy a tárgyat mértéktartással és körültekintéssel taglalja, és különben is „nem a népnek, hanem csak a művelt olvasónak szól". Csak éppen a könyv sorsáról szól bevezető elhagyását javasolta. A Kancellária viszont a leghatározottabban elutasította a mű kiadását. A kancelláriai votumot Cziráky Antal, a rendi-királyi dualizmus harcos egyénisége fogalmazta meg, aki kifejezetten hangsúlyozta, hogy a Kancelláriának nem feladata a recenzió, mégis azt írt, és így ő is részese a nagy vitának. Cziráky nem tagadta, hogy Berzeviczy művében „van igaz és jó", de a parasztság helyzetének, államhoz és földesúrhoz való viszonyának a bemutatása „a legkevésbé sem hű, hanem inkább alapvetően túlzott kozmopolitizmussal pártosan készült és nyilvánvalóan hibás". A szerző az úrbéri viszonyokról szólva nem említi, hogy a maradványföldek használata és a szerződések a paraszt számára előnyösek, elfelejti, hogy a papot nemcsak a parasztok tartják el, hiszen a földesúrnak patrónusi kötelességei vannak, nem is beszélve az alapítványokról. A szerző nem említi, hogy a városok is viselik az álla-1/3 MOL, P 53 92. cs. „Szepesség" című pallium 174 MTAKK, MIL 4-19/II. Genersich János levele Rumy Károly Györgynek. 1811. aug. 17. 175 MOL, P 53 93. cs. Levelek, 54. 176 MOL, P 53 93. cs. Levelek, 146. 177 MOL, A 39 1812:8577., 13489 178 MOL, A 39 1804:8103., 1812:9108. 179 Franciscus Schlachta de Zadjel: De nexu inter dominos et colonos in Hungaria. OSZKK, Quart, ^at. 3976.
