Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: Berzeviczy Gergely színeváltozásai. (Adalékok az állam, a társadalom, a hadsereg reform terveihez és reformelképzeléseihez) III/515
mi terheket. Az pedig sehol sem fordul elő, hogy a földesúr az elhalálozott jobbágy örökségének harmadát megkapná, csak akkor örököl, ha nincsenek közvetlen örökösök. A szabadköltözési jogot a földesúr nem korlátozhatja, úrbéres földet nem vonhat el, nem igaz, hogy a paraszt nem hivatalképes, mert a paraszt fia börtönőrtől bíróig minden városi hivatalt betölthet, a megyékben is lehet kistisztviselő, továbbá a papi, irodalmi, kereskedői, katonai pálya nyitott, az országos hivatalokban pedig titkárságig emelkedhet, és még fölé is, ha megnemesítik, tehát minden hivatalt betölthet, amelytől a törvény nem tiltja el. A szerző szerint nincsenek a parasztnak személyes jogai, holott az 1802:20. törvény szerint perelhet. A földesúr nem büntetheti önkényesen a parasztot, mert köti a törvény, az urbárium és az úriszék, ahol megyei bírók és esküdtek vannak jelen, a megyei fiskális pedig védi a parasztot, a per itt nem ér véget, az úriszéki pert fel kell küldeni a megyéhez, és onnan lehet fellebbezni a Helytartótanácshoz, a Magyar Kancelláriához, tehát Őfelsége színe elé lehet vinni az ügyet. Berzeviczy számítása a paraszti bevételekről azért hibás, mert nem a paraszti haszonvételt, hanem a földesúrét lehet csak áruba bocsátani. Sok a túlzás abban, amit a portális adózásról ír, bár valóban sok a visszaélés és az önkényes mozzanat, amit helyesen jelez a szerző, csakhogy az idő és a körülmények akadályozták meg az adóreformot. A diétái határozatokat tévesen tartja alaptörvényeknek, és így a munka tele van a „legtévesebb fogalmakkal és nézetekkel". Ha pedig az államrendőrség ellenkező véleményen van — hangsúlyozza Cziráky —, akkor a Kancellária Őfelségéhez fordul.18 0 Idáig már nem jutott az ügy. Egyébként Armbruster is tudhatta, hogy Berzeviczy latin művét betiltották. És nemcsak azért tudhatta, mert a Polizeihofstelle tanácsosa volt, hanem azért is, mert lapjában közölt egy olyan cikket Berzeviczyről, amelyben ezt világosan jelezték.181 Ez a cikk egyben arról is tudósított, hogy kéziratban elkészült már az osztrák monarchia államhatalmának erősítéséről szóló értekezés. És még azt is megtudhatták az olvasók a Berzeviczyről szóló cikkben, hogy „nyílt szabadelműsége" (offene Freymüthigkeit) miatt sok találó cikke nem jelenhetett meg. A helyzet paradoxona, hogy az az egyébként szintén szepességi Glatz Jakab írt így, akinek Németországban kiadott magyarországi „szabadelmű" úti észrevételei182 miatt meggyűlt a baja a főhatalommal, de aztán Bécsben vállalt lelkészi állást, és az ottani evangélikus élet megújítója lett. Armbruster viszont posztjozefinista reformelképzelései érdekében maga is megengedett magának egy kis „szabadelműséget". Azt viszont nem tudni, hogy mit szólt ahhoz, hogy mit szólt Berzeviczy és Rumy közös csínytevéséhez. Ez utóbbi ugyanis lefordította németre Berzeviczynek a magyarországi iparról és kereskedelemről szóló latin nyelvű értekezését, amelyet Bécsben nem néztek jó szemmel, és ezt a művet 1812-ben kiadták Weimarban, aminek nem örülhettek Bécsben. 180 MOL, A 39 1813:1925. 181 J. Glatz: Gregorius von Berzewiczy. Annalen der Literatur und Kunst in dem Oesterreichischen Kaiserthume, 1811. I. 246. 182 Freymüthige Bemerkungen eines Ungars über sein Vaterland. Auf einer Reise durch einige ungarische Provinzen. Teutschland, 1799.
