Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: Berzeviczy Gergely színeváltozásai. (Adalékok az állam, a társadalom, a hadsereg reform terveihez és reformelképzeléseihez) III/515
vember második felében újabb kereskedelmi tervvel állt elő, és azzal szintén a Szepes megyei nyilvánossághoz akart fordulni. Paradox módon — Csáky Emánuel főispánnak — annak jelzésével küldte meg tervezetét, hogy „ha engem a gondviselés miniszternek szánt volna, most Magyarország Colbert-je lennék".170 A paradoxon abban rejlik, hogy míg Colbert merkantilista politikát folytatott, és ezt II. József a Habsburg Birodalom egészére érvényesítette, Berzeviczy ezzel szemben a szabadkereskedelem mellett tört lándzsát. Elmarasztalta József „szeparatizmusát," (systema separationis). Ennek a rendszernek a lényege a Birodalom olyan vámbelfölddé alakítása, és olyan merkantilizmus, amely magas vámokkal akadályozta meg a külföldi ipari cikkek behozatalát, ugyanakkor fenntartotta a magyar köztes vámhatárt, amely a magyar nyerstermékek örökös tartományokba irányuló kivitelére alacsony vámot rótt, az iparcikk kivitelt viszont magas vámokkal akadályozta, és akadályozta azt, hogy Magyarország a vámkülföldre kivihesse nyerstermékeit, tehát az osztrák örökös tartományok iparát kellett ellátnia, és csak ez elégíthette ki az ipari termékek iránti igényeit, mert a külföldtől elzárta a birodalmi vámbelföldre érvényes védő vámrendszer. A birodalmi kormányzat a magyar nemesség adómentességére hivatkozott, mondva, hogy Magyarország nem járul erejéhez mérten a birodalmi összköltségekhez, ezért a több adót fizető tartományokat kell előnyben részesítenie. II. József határozottan jelezte, hogy ez a gyarmati rendszer addig marad érvényben, amíg a magyar nemesség nem adózik. Viszont: „Ha ez a szeparatista rendszer fennmarad, Magyarország emancipációja lehetetlen" - hangoztatta Berzeviczy, miközben az 1802-es és az 1807-es diéta követeléseihez csatlakozott, amikor követelte a köztes vámhatár eltörlését, és a szabadkereskedelmet. Ebben minden bajok gyógymódját látta. Jellemző, hogy nyomtatásban megjelent műveiben a szabadkereskedelem melletti érvei doktrínér jellegűek voltak, a megyei közönséghez intézett érvelésében az elméletet már gyakorlati észrevételekkel hitesítette. Jelezte, hogy a háborúval járó „lázas exaltatio" után válság következik, amin csak a szabadkereskedelem segíthet, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a külhatalmakkal szemben óvatosan és kölcsönösségi alapon kell eljárni. A köztes vámhatár megszűntetése miatt kieső jövedelmek pótlására pedig Berzeviczy a következő javaslatot tette: számítsák ki, hogy milyen bevétel folyt be a vámokból, és ezt a kieső összeget a nemesség térítse meg a subsidiumok példáját követve, ugyanakkor ő maga is járuljon hozzá az útkészítés költségeihez. A műveletet a diéta által választott bizottság irányítsa, és szólhasson bele a kereskedelmi szerződések megkötésébe is.171 Berzeviczynek ez a tervezete tehát a rendi alkotmányossággal való együttműködés igényének jegyében született. Bécsben nem is vették jó néven, hogy korábbi véleményét a megyével is elfogadtatta. A kabinet „az önző párt" zsaroló politikájának megnyilvánulását látta benne, és némi elégtétellel állapította meg, hogy kedvező az idő arra, hogy ezeknek a törekvéseknek megálljt parancsoljanak.17 2 Ezt Berzeviczy is érzékelte, megint a központi hatalom felé orientálódott. A diktatúrára képes erőt — a napóleoni intermezzo után — változatla-170 MOL, P 53 89. cs. 1809. 170. f. 171 MOL, P 53 89. cs. 1809. 182-190. 172 HHHStA, Kabinettskanzlei 1810:867.
