Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: Berzeviczy Gergely színeváltozásai. (Adalékok az állam, a társadalom, a hadsereg reform terveihez és reformelképzeléseihez) III/515
lengyel helyzethez hasonló helyzetnek akarta elejét venni. Maga is szorgalmazta, hogy Magyarországon is vezessék be a Code Napoléont, de megfelelő módosításokkal. A lengyel pszeudo-jobbágyfelszabadítással szemben valóságos jobbágyfelszabadítást javasolt. A jobbágyok tulajdonjogot kapnak, mint a nemesek és a polgárok, és tulajdonként rendelkeznek eddigi úrbéres földjeik fölött. A tized és a kilenced megszűnik, a robotot megválthatják, viszont addig is továbbra is tartoznak robottal. Berzeviczy ezzel kimondta azt, amit csak az 1830-as évek elején tett meg Wesselényi Miklós, az 1839-40-es diéta pedig törvénybe foglalt, és ezzel lehetővé tette az önkéntes örökváltságot. 1848-ban pedig az bizonyult forradalmi lépésnek, hogy amikor az úrbéres földeket tulajdonként ítélték oda művelőiknek, egyben törvénybe foglalták az úrbéri szolgáltatások állami megváltását. Egy valami volt az, ami elválasztotta a modern Magyarországtól, és ez a latin hivatalos nyelv igenlése „a rómaiak klasszikus példája szerint". Nem tudni, hogy Berzeviczy említett levelét és tervezetét egyáltalán megpróbálta-e eljuttatni a császárhoz, vagy pedig rádöbbent, hogy a fejével játszik, és nem vette ki az íróasztalfiókból. Valószínű, hogy alkotmánytervét nem indította útjára, mert levéltárában nemcsak a fogalmazványok, hanem a tisztázat is fennmaradt. Elképzelhető persze, hogy még egy tisztázatot készített, és azt küldte el, de ez nem valószínű. Nyilván rájött, hogy fejével játszott, és különben is, a császár inkább békét kötött Ausztriával. Ugyanakkor azt sem akarta, hogy tervezgetése, élete értelme, a semmibe hulljon, és ezért a tisztázatot megtartotta, talán abban a reményben, hogy egyszer napvilágot láthat. 0 maga pedig megújult erővel folytatta reformtervezgetéseit és reformpublicisztikáját. 1809 novemberében Berzeviczy Gergely „Magyarország a legutóbbi osztrák-francia háború alatt" címmel elemezte a fejleményeket; mondhatnánk, francia alkotmánytervének német nyelvű magyarázatát készítette el.16 8 Vádirat „a régi örökletes feudális arisztokratizmus" ellen, mert ez olyan „visszaélés, amelyhez hasonló Európa egyetlen országában sem jelentkezik". Magyarország csak Törökországhoz hasonlítható, hiszen „nem a többség nemzeti akarat érvényesül, hanem a hatalombirtokosainak az akarata, akik a régi patriotizmus álruhájában csak saját magánérdekeikre vannak figyelemmel". Ez „az örökletes feudális arisztokratizmus" éppen olyan makacsul harcolt a jozefinizmus ellen, mint „a francia újjászületési rendszer" ellen. A klérus és a nemesség pártja ez, amely „óhatatlan gyűlölettel viseltetik Franciaország ellen", a Franciaország elleni „örök háború az ő örök törekvése". Valószínű, hogy Berzeviczy Gergely értekezését azon bécsi posztjozefinisták támogatására számítva írta, akik maguk is csodálták Napóleont, és a bonapartizmus fegyvertárából szívesen átemeltek volna néhány elemet a birodalmi centralizáció érdekében. Erre utal az uralkodóház kritikája és a kormányzat óvatos dicsérete, annak hangsúlyozása, hogy ha a Habsburgok „a nép nemzeti érdekét" tartanák szem előtt, akkor fellépnének a klérus és a nemesség túlereje ellen, és „nem keveredtek volna ilyen könnyen háborúba Franciaországgal". Később pedig azt is szóvá tette Berzeviczy Gergely, hogy — egyik lehetséges támogatója — Károly főherceg „eltávolítása" a katonai parancsnokságból „Napóleon számára többet jelentett, mint egy győztes csata". A Magyar-168 MOL, P 53 129. cs. 98. sz.
