Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: Berzeviczy Gergely színeváltozásai. (Adalékok az állam, a társadalom, a hadsereg reform terveihez és reformelképzeléseihez) III/515
tő szerepre alkalmas volna," mert „a jakobinusoktól eltérően nem a társadalmi reformot, hanem a feudális ellenzék hatalmi álmait [nyilván azok valóra váltását] várta Napóleontól".14 0 Ez az ítélet Horvát naplójának szelektív olvasatán nyugszik, és ellentmondásban áll a napló vallomásaiból kibontakozó portréval. Mert amikor Ürményi József, országbíró levelében a nádortól a zsákmányszerző kisebb francia csapatok elleni hathatós fellépést kérte, akkor — a „kisnemes"-ként aposztrofált — Horvát így „elmélkedett": „Másképpen köllene a mostani környülállásokban hazánk állapotán segíteni, s lehetne is a veszélyt eltávoztatni, ha nagyjainkat az énség viszketege másfelé nem vonszaná. Miért szenvedjünk mi akkoron, midőn az ellenség nem ellenünk, hanem az uralkodó nemzetség ellen küszködik? Eszközleni köllene ettől való megszabadulásunkat nem gátolni. Úgy, de gőgös földesúr méltán félhet attól, hogy ínséggel küszködő jobbágya ekkoron neki egy vagy két napi robottal kevesebbet fogna szolgálnia! Int az idő, hogy konstitúciónknak szennyeit nálunk is lemossa az emberiség, s könnyebben pihegtessük a mindenféle embereket tápláló földművelőket. Ez a rész első figyelmet érdemel minden országban: kevés haszon szünetet föl lehet, sőt föl köll áldozni a közönségesebb jóért, haszonért. így nem félhetne a magyar nemes inkább jobbágyától, mint az ellenség pusztításától. Most uraink faluikból sietnek városokba, s ha kérdeztetnek utóknak okáról, a parasztságtól való félelmet rebegik. Erről béke időjében illett volna a számos országgyűléseken szorgalmatoskodni, hogy közönséges egyetértés és fölfegyverkezés által az ellenség törekedése sikeretlenné tétethetett volna. A meghasonlás lelke legnagyobb pusztító ellenség, az egyetértés, az egy szív s lélek legnagyobb kapocs, legtehetősb hatalom."141 Miközben pedig Napóleon győzelmi esélyeinek következményeit latolgatta, a „szinte koravén realista,"14 2 aki egyébként megjósolta a Napóleon-Habsburg-császárlány frigyet, Berzeviczynek az 1802-es diétáról szóló német munkáját tanulmányozza, „mely szerencsés ecsettel festi egy felül a Habsburgi Háznak ravaszait és alattomos törekedéseit, másfelül pedig a nemességnek józan határok alá nem záratott arisztokráciáját. Részre nem hajló lélekkel ilyeneket is köll olvasni, különben a százados gáncsokat meg nem esmérjük konstitúció szeretésünkből." És talán az sem véletlen, hogy aznap éjjel Horvát „az egyetértés, az egy szív s lélek" teoretikusát, Rousseau-t olvasta, aki „nagy baráta volt, és méltán a magánosságnak,"143 mert olvasónknak látnia kellett, hogy a magánszférából nem tanácsos kilépni, és igaza volt, amikor úgy vélte, nem kell sem a franciák, sem az osztrákok mellett heveskedni, „csak a szívnek belső rejtekí legyenek készen a hasznosabb részre".14 4 Egyelőre azonban „csak az önség veheti a magyar nemest józanabb gondolatra, nem a közjó szeretete".14 5 És már-már mintha Berzeviczyt hallanánk magyarul. Csakhogy a kakaslomnici gondolkodó már inkább csak németül írt, és Bécsben kereste azokat az olvasókat, akik figyelhetnek rá. 140 Kosáry: A magyar és európai politika történetéből. Osiris Kiadó, Budapest, 2001. 234. 141 Horvát: Mindennapi, 424. 142 Kosáry: A magyar és európai politika történetéből, 234. 143 Horvát: Mindennapi, 437. 144 Horvát: Mindennapi, 426. 145 Horvát: Mindennapi, 430.
