Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: Berzeviczy Gergely színeváltozásai. (Adalékok az állam, a társadalom, a hadsereg reform terveihez és reformelképzeléseihez) III/515
tott Berzeviczyre, bár nem fogadta el. Gondoljunk arra, hogy Berzeviczy — mint idéztük — miként ecsetelte Magyarország nemzetének pozitív vonásait. A kéziratban, illetve a fennmaradt fogalmazványban viszont nemzet helyett az áll, hogy Magyarország „olyan nemzeti jellemet alakított ki, amely derék, szellemileg és fizikailag erős, tehetséges, bátor, hősies".12 3 Azzal egy időben, hogy Dessewffy idézett levelét kézhez kapta, -— Rumy Károly György szerint — „egyetlen egy magyar munkácskájában," a tiszai evangélikus kerület püspökével körlevelet adott ki, amelyben egy Gömör megyei magyar nemzeti iskola felállítására szólított fel, jellegzetes nemzeti érveléssel: „Mivel pedig a nemzetet egyedül a nemzeti nyelv teszi nemzetté, következésképpen a nyelvnek megszűnésével a nemzet is nemzet lenni megszűnik: a nemzeti nyelv feltartását s tökéletesebbítését a nemzet lételének feltartása valóban elkerülhetetlenné teszi. Altallátták ezen nagy igazságot azok az elhunyt buzgó hazafiak, akik a haza-nyelvnek kimiveltetésétől századok előtt is gondoskodtak, általlátták a közelebb tartott országgyűléseire összesereglett ország nagyjai, általlátták a magyar nyelvnek kimíveltetésére öszveállott különös társaságok, által látták, látják is a hazának majd minden vármegyéi és a magyar nyelvnek előmenetelesítését tárgyazó sok tudós munkák. [...] Nem szólunk itt azokról azokrúl a hasznokról, amelyek ezen nemzeti magyar oskoláról az egész nemzetre, a hazára az uralkodó felséges Házra háramlandók lésznek, azt is elhallgatjuk, hogy a nemzeti nyelvnek közönségesítése által a magyar nemzet a francia, anglus, német nemzeteknek példájok szerint szinte azzá lehet, amivé lett a legelső, azt se említjük, hogy a hazának szülöttje a haza dicsőítésének eszközlésére köteles, egyedül csak a hasznokat jelentjük, amelyek a mi lételünket illetik: tudniillik: ki-ki látja, hogy a magyar nyelvnek nemtudása a hivataloknak viselésére gátot vetendő lészen. Ezt látván, képzelheti ki-ki egyszersmind a gondolható s káros következéseket," éspedig azt, hogy akik nem tudnak magyarul, nem tudnak állást találni.124 Ehhez — mármint a magyar tanulásának szükségességéhez — tartotta magát Berzeviczy, amikor az elkövetkező időkben egyre inkább elutasította azt, amit nacionalizmusnak nevezett és neveztek. Ugyanakkor voltak a magyar nyelvet elutasító megnyilvánulásai is. Például éppen Rumynak fejtegette, hogy Lőcsén nem szükséges magyar tanárt alkalmazni, és egyébként „általában nem vagyok oda a magyar nyelv szeretésének divatjáért, ami minket Európától elszigetel, és akadályozza a haladást az igazi európai kultúrában. Ez a nemzeti önzés része, és Magyarországon egyáltalán nem vagyunk nemzet."12 5 így aztán némileg kérdéses, hogy az idézett körlevelet 123 MOL, P 53 125. cs. 20. sz. 12/r. 124 A körlevélre az országos nyilvánosság előtt Rumy Károly hívta fel a figyelmet: Berzeviczy Gergelynek ítélete a Magyar nemzeti nyelvnek fenntartása, elterjedése és kimívelése szükségéről. Hasznos mulatságok, 1832. II. 395. Rumy cáfolni akarta, hogy Berzeviczy „magyar nemzeti nyelvünket megvetette, és annak nyilvános ellensége lett légyen". Rumy szerint „Berzeviczy Gergely csak azért adta ki könyveit és számos értekezéseit német és deák, nem pedig magyar nyelven, mivel, mint én is, ki a Szepességben születvén s lakván, nem tökéletesen beszélt és írt magyarul, s mivel nemcsak a magyarok, hanem a németek és tótok közt is kívánt olvasókra találni". A körlevelet 1808-ra datálta, valójában 1807-ből való, mint fezt Cházár András ráírta az ő hagyatékában fennmaradt példányra. Evangélikus Levéltár, AGE, III. e. 306. 118. v. 125 MTAKK, MIL 4-21. Berzeviczy levele Rumy Károly Györgynek, Lomnic, 1806. febr. 10.
