Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: Berzeviczy Gergely színeváltozásai. (Adalékok az állam, a társadalom, a hadsereg reform terveihez és reformelképzeléseihez) III/515
valóban ő fogalmazta, vagy csupán aláírta, mert úgy hozta a szükség és az alkalom. Viszont valamilyen mértékben mégis csak elfogadhatta annak tartalmát. A magyarországi nemzeti kérdésről a maga reflexív módján sokáig a legrészletesebben a parasztokról szóló művében nyilatkozott. Szerinte a latin hivatalos nyelv felel meg az adott helyzetnek. A különböző nyelvet beszélőket „a bizonyos tekintetben senkire sem idegen latin nyelv" egyesíthet a legjobban. „Tanácsosnak tünteti ezt fel a politikai okosság is, mivel a monarchico-arisztokratikus alkotmány, hogy a köznép kizárható legyen a közéletből, nem népies nyelvet tesz szükségessé. Óhajtanám, hogy ez az érv később ne kegyen közkeletű, és mi mindnyájan annyira magyarok legyünk, hogy ugyanazon érzésünk és ugyanazon nyelvünk legyen, de bármennyire is kívánatos, hogy általánosan a magyar nyelvet használjuk, ezt többféle oknál fogva aligha fogjuk valaha keresztülvihetni. Ki fogja Horvátország és Szlavónia lakosait az ő helyhatósági törvényeik ellenére, ki fogja Magyarország lakosainak felét rábírni, hogy magyarul írjanak és beszéljenek? Ki kívánhatja a szlávok és germánok közt lakó és egész éven át magyar szót nem is halló nemesektől, hogy a magyar nyelvet oly könnyűséggel kezeljék, mint amennyire ez a közügyek intézéséhez és megvitatásához szükséges?"12 6 Ez a kérdés, már mintha személyes vonatkozású is lenne. Ó maga is jobban tudott latinul, mint magyarul. Érdekes, hogy nyelvi téren nem bocsátkozott olyan spekulációkba, mint vallási téren. Munkája elején ugyanis azt fejtegette, hogy ha a magyarok a keleti kereszténységet vették volna át, akkor „a nemzet erői gyorsabban és szerencsésebben fejlődtek volna," mert a magyarok közelebb álltak a keleti szokásokhoz.12 7 A latin országos nyelvként való igenlésének a politikai racionalitás éppen úgy alapja lehet, mint valamiféle személyes sértettség. Ó maga talán németül tudott a legjobban, de az a magyar alkotmányosság szempontjából idegennek minősült. Korábban felindultan tette szóvá, hogy II. József az „idegen" németet kényszerítette az országra.12 8 Ugyanakkor anyjával főleg németül levelezett, és neve napján is német verssel köszöntötte,12 9 bár amikor magyar ismereteit akarta erősíteni, írt neki magyarul is. Sőt próbálkozott a magyar szépirodalom terén is. Fennmaradt egy kis színdarab töredéke az 1790,-es évekből,13 0 abból az időből, amikor helytartótanácsi tisztviselőként egész sor iratot kellett összeállítania a magyar színház ügyében.13 1 Igazán hajlékony eszközzé azonban soha sem tudta tenni a magyar nyelvet, talán azért sem, mert a nemzetiség-kultusz, vagy még egyszerűbben a nemzet-misztika, a nyelvi közösséghez tartozás identitásképző élménye idegen maradt számára, és ami a legfontosabb, nem volt szépíró, nem érezte át a nyelvművelés igényét és szépségét. Legjobban latinul és németül tudott, de művészi szintre nem emelkedett. Kazinczy nagyon elma-126 Berzeviczy Gergely élete és művei, 160. 127 Berzeviczy Gergely élete és művei, 123. 128 Nyílt Levele Lipótnak. MOL, P 53 78. cs. 100. 129 MOL, P 53 79. cs. 477. 130 MOL, P 53 127. cs. 49. sz. 131 Megbíráltak, 144.