Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: Berzeviczy Gergely színeváltozásai. (Adalékok az állam, a társadalom, a hadsereg reform terveihez és reformelképzeléseihez) III/515
elménk nem mindig ugyanúgy érez." A nézeteltérés alapja a nemzeti kérdés megítélése volt. Dessewffy egyértelműen leszögezte, hogy „soha sem tudok elválasztani egy országot a nemzettől, az ország semmi sem, hacsaknem metafizikai eszme, vagy föld, az embereket kell figyelembe venni, minden országban lehet több nép, de egy nemzetnek kell lennie, különben soha sem fejlődik megfelelő módon, nemcsak az ipari és a kereskedelmi kultúra teszi a nemzetet minden tekintetben virágzóvá, és adja jelentőségét, hanem ez a kétféle kultúra is homogén nemzetnél jobban és gyorsabban fejlődik." Berzeviczy korábbi levelében Magyarország soknemzeti mivoltára hivatkozhatott és a francia példára, mert Dessewffy azt fejtegette válaszként, hogy mi magyarok 800 évvel később tesszük azt, amit a franciák már 14. században a latin nyelv elvetésével megtettek, és nekünk Mátyás király uralma alatt kellett volna megtennünk. A magyar nemzetet ugyan denacionalizálás fenyegeti, de az ellenhatás hatékony, például annyira, hogy Sáros megyében a helynevek már magyarok. Ami a különböző vallásokat illeti — fejtegeti Dessewffy — teljes toleranciára van szükség, „de annak, amit nemzeti jellemnek nevezünk, és amiből a nemzetiség következik, annak minden egyes jelentőségre törő országban egyéninek és sajátlagosnak kell lennie". Berzeviczy viszont „a barbár latin" országos nyelv igenlése közepette elfelejtkezik „a jelen század irányáról, melynek megfelelően minden nemzet, álljon akár egy millió emberből, nemzeti függetlenségre törekszik," elfelejtkezik arról, hogy Magyarországot „a hatalmasabb és számosabb szláv nép fenyegeti, Európa érdeke pedig az, hogy a Magyar Királyság növelje természeti és katonai erejét, jelesen nacionalizálódjék". Viszont ahhoz, hogy „ne maradjunk gyarmatosítottak, homogén nemzetté kell válnunk". Ezért fájlalja, hogy Berzeviczy csak az ipar és a kereskedelem fejlődését szorgalmazza, és nem veszi figyelembe „mindennemű kultúra harmonikus kultúra fejlődését". Ami a Habsburg Birodalom felépítését illeti, Dessewffy a föderatív monarchia mellett érvelt, hangsúlyozva, hogy ebben érvényesülhet a nemzetek egyenlősége, és „minden nemzetesült nemzet hasonló alkotmánnyal rendelkezik". A parasztkérdésben is ez a mérvadó szempontja, mert „senki sem kívánja a parasztok javát jobban, mint én, senki sem bánik velük atyaibb módon, senki sem gyűlöli jobban a mai visszaéléseket, senki sem készebb az áldozatokra," de először a gyarmati rendszert kell felszámolni.12 0 Elképzelhető, Berzeviczy olyasmit is „X barátja" szájába adott, amit az nem úgy fejezett ki, de a függelék határozott ellenvélemény, amit maga Berzeviczy részben még osztott is, komolyan vett, mint lehetséges megoldást, és egyben csak szellemi csemegének tekintette, hogy a maga főszövegének hitelét erősítse. Ugyanakkor a főszöveg a Dessewffyvel való dialógus során alakult ki, és egyes saját korábbi nézeteit még utoljára belefoglalta. „Ausztria alapelvei"-ben például keserűen szólt „mi elnemzetlenített magyarok"-ról.12 1 1777-ből való iskolai füzetében a „demokratikus monarchia" mint ideális államforma szerepelt.12 2 Valószínű, hogy Dessewffy érvelése a nemzeti kérdés beállításában is ha-120 MOL, P 53 79. cs. Levelek, 33-38. 121 H. Balázs: Berzeviczy, 324. 122 MOL, P 53 77. cs. 196.
