Századok – 2009

KRÓNIKA - Mátyás király és szabolcs-szatmár-beregi támogatói. Új eredmények a nyírbátori régészeti és műemléki kutatások alapján. Tudományos konferencia, Nyírbátor 2008. november 7-8. (Skorka Renáta) II/506

nak köszönhetően Krakkóban végezhette tanulmányait, ahonnan a pestis járvány elől menekülve 1508-ban tért vissza Váradra tanárával, Paulus Crosnensisszel. Crosnensis előbb Thurzó Zsigmond váradi püspököt „szemelte ki" pártfogójának, majd Sebestyén társaságában továbbállt Nagyszőllősre, Perényi Gábor udvarába, ahol udvari költőként alkotott. Műveit, ügy tűnik, nem egyszer Magyi Sebestyén adta elő. Kettejük együttműködésének végét jelentette, amikor Crosnensis visszatért a krakkói egyetemre, s Magyi Bolognában folytatta tanulmányait. 1513-ban visszatérve Váradra olvasó kanonoki tisztséget kapott, és nevelője lett Perényi Imre fiának, Ferencnek. Kristóf Ilona véleménye szerint Magyi Sebestyén kezdeményezésének és törekvésének tudható be a Janus Pannonius kultuszát ápoló váradi humanista kör megszervezése a 16. század elején. Nógrády Árpád a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa két Szabolcs megyei oklevél ürügyén ismertette Rozgonyi Sebestyén 1458. évi úgynevezett husziták elleni hadjáratát. Az eseményekről, bár hibás évszámmal, de meglepő pontossággal már Antonio Bonfininél is olvashatunk. A történetíró talán Rozgonyi Sebestyén erdélyi vajda fiától értesülhetett arról, hogy Hunyadi Mátyás hatalomra kerülését követően miként lépett fel azon cseh, illetve lengyel zsoldosvezérek ellen, akik a Felvidék fontosabb városait és megyéit kezükbe tartva, várakat emelve, azokból ki-kitörve fosztogattak, raboltak és zsiványkodtak. Komorowski Péter, Axamit Péter, Walghata, valamint Talafus János cseh vezérek megfékezésére az ifjú uralkodó Rozgonyi Sebestyén vezérletével udvari zsoldoscsapatokat küldött, melyek számos erősséget bevéve többször is vereséget mértek a csehekre. Az előadó egyrészt arra kereste a választ, miért eshetett Mátyás választása a hadjárat vezetésekor Rozgonyi személyére. Magyarázata szerint Komorowski régi ellenségét, Szentmiklósi Pongrácot szemelték ki eredetileg a feladatra, akinek váratlan halála után esett az uralkodó választása az 1458 tavaszán Pozsony megyei magánháborúját lezáró, s embereivel a király rendelkezésére álló, egyébként is Hunyadi-párti Rozgonyira, aki április 11-én mintegy „találomra" kaphatta meg a főkapitányi tisztséget. Csapatai, kiegészülve a néhai Szentmiklósi ezer emberével, május 7-én Mezőkövesden, 17-én Miskolcon tartózkodtak, majd Sárospataknál ütköztek meg a két-háromezer fős cseh zsoldossereggel, amely összecsapásban Axamit Péter életét vesztette. A sárospataki csata időpontja csak hozzávetőleg határozható meg Várdai Miklós szabolcsi ispán megyéhez intézett, gyülekezésre felszólító oklevele alapján. Rozgonyi jutalma nem maradhatott el: az erdélyi vajdai kinevezés mellett többek között Cserépvár uradalmát is megkapta fizetségül a győztes hadjáratért. Nógrády Árpád előadásának befejező részében egyidejűleg kereste a választ azon kérdésekre, hogy vajon, mi sarkallhatta az újonnan megválasztott uralkodót a cseh zsoldosok elleni gyors fellépésre, illetve a csehek részéről tanúsított ellenállás okára. Bizonyosnak látszik, hogy Axamit seregével 1458 elején jelen volt a pesti országgyűlésen, ahol Szilágyi Mihály oldalán — Szilágyi és a zsoldos vezér együttműködése egy 1457. évi Szabolcs megyei oklevél alapján ismert — rászorította a rendeket Mátyás megválasztására, mivel azonban erőfeszítéséért az elvárt jutalom elmaradt, fegyverkezni kezdett. Az előadó feltételezése szerint Axamit és Komorowski azért akarhatott egyesülni Diósgyőrnél, hogy magyarországi bir-