Századok – 2009

KRÓNIKA - Mátyás király és szabolcs-szatmár-beregi támogatói. Új eredmények a nyírbátori régészeti és műemléki kutatások alapján. Tudományos konferencia, Nyírbátor 2008. november 7-8. (Skorka Renáta) II/506

előkelő helyen szerepelt a Habsburgok örökösödését megerősítő horvát-szlavón nemesek rangsorában, köszönhetően annak, hogy nőül véve Kasztellánfi Ákos özvegyét, hozzájutott a tekintélyes Kasztellánfi-vagyonhoz. 1496-ban mostohafia, a Battyányi Boldizsár védnöksége alatt álló Kasztellánfi Miklós fellépett az apja javait bitorló Lónyai ellen, aki válaszul — miközben a szlavóniai nemesek gyűlést tartottak — megtámadta mostohafia egyik castellumát, s e tettével a szlavón nemesség egészének ellenérzését kiváltotta. 1500-tól öt esztendőn át zenggi kapitányként a Velencével folytatott diplomáciai kapcsolatokat felügyelte, leváltása után is fontos szereplője maradt a magyar külpolitikai irányításának, hiszen nem csak 1507-ben, de 1510-ben és 1515-ben is újabb követi megbízatást kapott, miközben a király felkérésére közvetített a szlavón bán, Bajnai Bot András és a nádor, Perényi Imre viszályában. 1513-tól Beriszló Péter kincstartó szolgálatában találjuk, majd a kassai főharmincad felének birtokosává lépett elő, s 1517-ig Szlavóniában is sikerült megőriznie politikai szerepét. Pálosfalvi Tamás előadását a Szabolcs megyéből származó Petneházi Ambrusra vonatkozó mindösszesen két szlavóniai oklevél említésével zárta. Az előadó feltételezései szerint a Körös megyei nemes, Tamasóci Szász Imre özvegy édesanyját nőül vevő, közéleti karrier nélkül maradt Petneházi hasonló körülmények között kerülhetett Szlavóniába, mint a korábban említett Hunyadi-familiárisok. Kristóf Ilona, az Egri Tanárképző Főiskola adjunktusa előadásában egy szabolcsi köznemesi család, a Magyiak 15. századi történetét ismertette. Az írott forrásokban a 13. századtól szereplő család birtokai kiváltképp Szabolcs, Ugocsa és Közép-Szolnok területén helyezkedtek el. Egy 1549. évi összeírás szerint esetükben száz jobbágyportánál többel nem igen számolhatunk, vagyis a kevésbé jelentős családok közé tartoztak. A családi vagyon gyarapítását a 15. század elején elsősorban zálogbirtokok megszerzése útján Mátyus kezdte, majd fiai, Demeter és Barnabás folytatták. Demeter 1480-as években bekövetkezett halála előtt a megyei politika színterén is feltűnik, hiszen 1457-ben a Perényiek nádori ágához tartozó idősebb Jánosnak lesz ugocsai alispánja, majd az 1460-as években a bárói ághoz tartozó ifjabb János familiárisai között találjuk. Barnabás pedig 1474 és 1476 között Bátori István országbírónak lett alországbírója. A két testvér között előbb csak az Ugocsa megyei Akli, majd más családi birtokok kapcsán is birtokviszály robbant ki, s az utódaiknak csak 1496-ban sikerült megállapodniuk. Az előadó szerint Demeter és Barnabás politikai tevékenységének, illetve vagyongyarapításának köszönhető, hogy a későbbiekben három családtag: János, Pál és Sebestyén országos karrier futhatott be. Magyi János — Demeter és Barnabás távoli rokona — 1476-ban kezdte közjegyzői pályafutását, a későbbiekben császári és pápai közjegyző is volt. Nevéhez fűződik az 1476 és 1490 között összeállított úgynevezett Magyi-formuláskönyv, amely lényegében az oklevélszerkesztés megkönnyítéséhez kínált típusokleveleket. Demeter fia, Pál 1501-ben vált az országos politika szereplőjévé, 1503-ig Szentgyörgyi és Bazini Péter mellett alországbírói, valamint alvajdai, majd Perényi Imre mellett 1504-1505-ben alnádori tisztséget viselt, befolyását elsősorban arra használta, hogy birtokait Szabolcsban és Biharban gyarapítsa. Noha nevével a rákosi országgyűlés köznemesi hangadói között találkozunk, a következő esztendőben felhagyott a közéleti szerepléssel. Fia, Sebestyén apja és nagybátyja vagyoná-