Századok – 2009

KRÓNIKA - Mátyás király és szabolcs-szatmár-beregi támogatói. Új eredmények a nyírbátori régészeti és műemléki kutatások alapján. Tudományos konferencia, Nyírbátor 2008. november 7-8. (Skorka Renáta) II/506

tokadományról, ehhez az évhez köthető a házassági szerződés megszületése, valamint megerősítése is, amely utóbbi okirat Zsófiát immár mint törvényes feleséget említi. A tárgyalóasztalnál megkötött házasság gyakorlati megvalósulása, a menyegző azonban még hosszú ideig váratott magára. A lakodalmat 1521-ben először II. Lajos és Habsburg Mária esküvője kedvéért, a magyar király kérésére, majd I. Szulejmán török szultán Magyarország ellen indított hadjárata miatt halasztották el. C. Tóth részletesen beszámol a nádor 1521. évi, Bakóc halála utáni esztergomi tartózkodásáról, illetve szerémségi táborozásáról, majd 1522. évi helytartói megbízatásáról, és arról a családi viszályról, mely többek között a bujáki uradalom kapcsán pattant ki Bátori András és István között. Zsófia hercegnő várva várt magyarországi érkezéséről, a nádor budai lakodalmán való megjelenésről és az eseményre szánt közös ajándékról olvashatunk a felvidéki városok 1523. januári levélváltásában. Új kutatási eredménynek tekinthető a menyegző időpontja (1523. augusztus 24.) és helyszíne (Buda), melyek Gosztonyi János győri püspök II. Lajoshoz Prágába intézett levele alapján határozhatók meg. C. Tóth előadását azzal zárta, hogy megemlékezett a házasságból született utódokról, Szaniszlóról és Annáról, akik közül egyik sem élte meg a nagykorúságot, illetve az 1530-ban megözvegyült Zsófiáról, aki 1538-ban bekövetkezett haláláig néhai férje familiárisának, Pekri Lajosnak volt hitvese. Horváth Richárd a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa annak a Bátori István országbírónak és erdélyi vajdának politikai pályafutását ismertette a kezdeti évektől 1479-ig, akinek modern életrajzi összefoglalása mind a mai napig várat magára. A korszak meghatározó politikai szereplői közé tartozó család valóságos felemelkedése az ország politikai elitjébe Hunyadi Mátyás uralkodásának idejére tehető, és elsősorban az országbíró-vajda tevékenységének köszönhető, bár két fivére, András, valamint László is viseltek bárói méltóságot a Mátyás-kor folyamán. Az előadó megállapításai szerint Bátori születése az 1428 és 1437 közötti évtizedre tehető, s álláspontja szerint az sem zárható ki, hogy az 1458. évi strassnitzi szerződés megerősítői között már asztalnokmesterként szerepelt, hitelt érdemlő lehet továbbá Antonio Bonfini azon értesülése is, mely szerint 1462-ben Szapolyai Imre oldalán harcolt a husziták ellen. A Bátori István viselte magister camere tisztséget Horváth Richárd nem a hagyományos szekérnagyi, hanem a király személyes szolgálatában álló testőrparancsnok feladatkörével azonosította, így értelmezve azt a tényt, hogy Bátori az 1467-1468. évi hadjáratokban folyamatosan az uralkodó mellett tartózkodott. Mindezek ellenére 1470-ig a család politikai befolyása és ezzel párhuzamosan birtokállománya igen csekélynek mondható. Az 1471. évi Mátyás elleni lázadást követően az uralkodó támaszaként szolgáló Bátori István országbírói tisztséget és a hűtlenségbe esett nemesek lefoglalt birtokaiból adományt kapott. 1472 szeptemberében Visegrádon teljes országbírói törvénykezési ülésszakot vezényelt le, majd 1473-ban tagja lett annak a kilenc fős magyarországi delegációnak, amely pápai kezdeményezésre a sziléziai Neissében tárgyalt a lengyel, illetve cseh felekkel történő megbékélés ügyében, amely közvetve hozzájárulhatott ahhoz, hogy a következő év elején Mátyás és Kázmér lengyel király között fegyverszünet köttetett. 1474 nyarán az országbíró újabb kiemelkedő jelentőségű politikai megbízatást kapott, Mátyás boroszlói