Századok – 2009

KRÓNIKA - Mátyás király és szabolcs-szatmár-beregi támogatói. Új eredmények a nyírbátori régészeti és műemléki kutatások alapján. Tudományos konferencia, Nyírbátor 2008. november 7-8. (Skorka Renáta) II/506

távolléte idején a biztos hátország fenntartása érdekében Szapolyai Imrét és Bátori Istvánt bízta meg az ország sürgős ügyeinek intézésével; ezek közé tartozott a korábban összehívott országgyűlés lebonyolítása is. 1475 nyarára törökbarát igazgatás alá került Havasalföld, melynek következtében augusztusban megszületett magyar-moldvai szövetség megerősítői között az országbíró is megtalálható. Horváth Richárd egy 1477. évi adománylevél narratioja alapján mutatta ki, hogy Bátori részese volt 1475-1476 telén a szabácsi viadalnak, decemberben azonban, sikert hozó moldvai és havasalföldi hadjárata miatt, nem lehetett jelen a királyi menyegzőn. Nem zárható ki a török elleni hadviselés pártján álló országbíró 1477. évi ausztriai hadakozása, és az 1478 tavaszára tehető morvaországi követjárása sem, azt azonban Horváth Richárd bizonyosnak tekintette, hogy Bátori István uralkodói megbízásból 1479-ben az Erdély belső békéjét fenyegető losonci Bánfi és bélteki Drágfí ellentét lezárása céljából ment Kolozsvárra, ahol vajdai kinevezése sem váratott sokat magára. Neumann Tibor a Magyar Tudományos Akadémia, a Szegedi Tudományegyetem és a Magyar Országos Levéltár Medievisztikai Kutatócsoportjának munkatársa előadásában Bátori István erdélyi vajda életének utolsó három esztendejére koncentrált, amely időszak egybeesik a Hunyadi Mátyás halálát követő, a közrend és közbiztonság megingását hozó, magánháborúkkal és trónkövetelők küzdelmeivel átszőtt, a megbízható okleveles források hiányában elsősorban követjelentések és elbeszélők alapján rekonstruálható átmeneti korszakkal. Az 1490. április 6. után bekövetkező interregnum hónapjainak legjelentősebb alakja, a Mátyás halálos ágyánál is jelen lévő, az erdélyi vajdai, illetve országbírói tisztséget viselő Bátori István volt. Az előadó kétségeit fogalmazta meg Ludovicus Tubero dalmát humanista beszámolóját illetően, a májusi-júniusi királyválasztó országgyűlésen elhangzott vajdai felszólalással kapcsolatban. Álláspontja szerint ugyanis a józan, megfontolt politikusként ismert Bátori nem számolhatott komolyan azzal, hogy közreműködésének köszönhetően unokaöccse, György foglalhatja el a magyar trónt. A július 4-i csontmezei ütközet után a trónkövetelők közül II. (Jagelló) Ulászló pártjára állt, akit az augusztusi tárgyalásokon három főpappal, Bakóc Tamással, Nagylucsei Orbánnal és Filipec Jánossal együtt képviselve állapodott meg és kötött szövetséget a Corvin párttal: mindezt az eddigi kutatások a királyi hatalommal szembeni fellépésként értékelték. Ulászló szeptemberi koronázásán Bátori vitte a királyi jogart, majd a visegrádi várral együtt rábízták a koronaőri teendőket is. 1490 októberétől az uralkodó megbízásából Kinizsi Pállal együttműködve katonai feladatokat látott el, Fehérvárat azonban nem sikerült megvédeniük Miksa római király haderejével szemben, s a Habsburg-haderő visszavonulása csak a seregben kitört zendülésnek volt köszönhető. 1491 telén Bátori a számára majdnem végzetes kimenetelű kassai hadjáratot vezette — mely az ország észak-keleti részén tartózkodó lengyelek ellen irányult —, majd nyáron a fekete sereg élén felszabadította Székesfehérvárat. A katonai feladatokat diplomáciai megbízatás követte, Bakóccal közös küldöttségben készítette elő a november 7-i pozsonyi békét Ulászló és Miksa között, majd egy török támadás és a Geréb-testvérekkel támadt viszálya Erdélybe szólította. A székelyek 1492. évi folyamodványából kiderül, hogy a vajda ez év őszén bevonult Székelyföldre, ahol kirablásuk, sanyar-