Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Lázs Sándor: A Pozsonyi Kódex írói és műveltségük II/467
1516-ban virágzó vidéket találunk a Somló tövében.44 Somlóvásárhely mezőváros működteti közigazgatását, a bíráját és tizenkét esküdtjét, akiknek az adók behajtását is el kell végezniük.4 5 A városi elöljáróság szorosan együttműködött 1511 előtt a bencés, utóbb pedig a premontrei apácák hiteleshelyével: ők — ahogy azt a korábban bemutatott oklevél is tükrözi — tanúskodtak az okiratok elkészítésekor.4 6 Az egyszerű adásvételt Fazokas Péter, Apácavásárhely bírája mellett ismét tizenkét esküdt,4 7 azaz a város tanácsosi testülete, vagy ha jobban tetszik, törvényszéke tanúsította.4 8 A sedes judicaria rendszeres működése a mezővárosban, akárcsak a somlóvásárhelyi konvent hiteleshelyi tevékenysége, komoly írásbeliséget tételez fel, ehhez pedig az íráskultúra nagyfokú elterjedtségével kell számolnunk.4 9 Hogy ennek kevés emléke maradt fenn, az részben a török martalóckodásának tudható be,5 0 valamint annak, hogy az okleveleket Katalin apátnőnek nem sikerült visszahoznia bécsi meneküléséből.5 1 44 A Somló hegy alatti oppidum a középkor végén jelentős település. 1488-ban 104 forint adót fizetett, ezek szerint a járásban Pápa után Somlóvásárhely volt a legnépesebb. A város elszegényedése a 16. század harmincas évek elején kezdődött. Hat évvel Mohács után már csak 12 szegény, 11 elpusztított, 10 szolga és csupán 15 adófizető portája van a városnak - a török 25 jobbágytelket felégetett, vö. Veszprém megye régészeti topográfiája. Szerk. Bakay Kornél. (Magyarország régészeti topográfiája 3. Szerk. Gerevich László.) Bp. 1971. 207. 45 Az okirat, amely tanúsítja az apácák 1511. évi beiktatását birtokukba, szintén megemlíti a város tanácsát, a bírót és az esküdteket, akiknek a beszolgáltatást kell biztosítaniuk: „Ez felyül megh mondot adókat, ayandekokat es szolgalatokat az valalbely byro tyzenket eskwttyvel egyetemben tartozik ky szerezny és az azzonyoknak be szolgaltany" - DL 167 872., közli Lukcsics P.: A vásárhelyi apácák i. m. 58. 46 1418-ban (tehát akkor, amikor a monostort még a bencés apácák lakták) egy adásvételi szerződés kiállításakor a város tizenkét esküdtje tanúskodott, a bíró nem volt jelen az aktuson. Az oklevelet közli Lukcsics P: A vásárhelyi apácák i. m. 54. 47 Petro Fazokas iudice oppidi nostri, Anthonio Salmari, Stephano Cheessy, Simone Kathona, Valentino Palier, Mathia Fabro, Blasio Giorgyfabri, Thoma Marthon, Nicolao Perez, Thoma Kwn, Benedicto Sarkantws, Johanne Philep, Vincencio Byro iuratis civibus - DL 22 756., közli Lukcsics P: A vásárhelyi apácák, i. m. 59. 48 Az esküdtekről és a sedes judicariaról 1. Szabó István: A középkori magyar falu. Bp. 1969. 92-101. A sedes judicaria még a török hódoltság alatt is működött Somlóvásárhelyen. Erre utal, hogy 1570-ben a hatalmaskodó Csoron János magához hívatta az apácák birtokán lévő falvak, és Somlóvásárhely bíráit. Az az 1544-ben kelt, az esztergomi érsek már említett menlevele a somlói provisornak — értsd: ispánnak — ad utasítást, hogy ne gátolja az apácák elvonulását, nem a város önkormányzatának folyamatos működését jelzi, hanem a földesúri hatalom erejét. Az oklevélben szereplő udvarbíró az uradalom intézőjének a megnevezése, vö. Kovács Ferenc: A magyar jogi terminológia kialakulása. (Nyelvészeti tanulmányok 6.) Bp. 1964. 140. 49 A jogi aktusok értelemszerűen megkövetelték az írásbeliséget, 1. Mályusz E.: Egyházi társadalom i. m. 367-368. 50 Somlóvásárhely 1546-ban csak hét porta után adózott, mert a várost a törökök felégették (Magyar Országos Levéltár, Dicalis conscr. XLIX. és Lukcsics P.: A vásárhelyi apácák i. m. 99.) 51 1586. okt. 8-án kelt iratában a bécsi püspök, Johann Kaspar megtiltja a hazatérni szándékozó apátnőnek, hogy magával vigye értékeit és az okleveleket. Az ágostonos apácák az átvételi jegyzőkönyvben csak az egyházi kincseket sorolják fol, az okleveleket nem (Kopallik, J.: Regesten i. m. I. 112. sz.). Lukcsics említ egy 1418. jún.29-én kiállított privilégiális oklevelet, amely a bécsi levéltárban található, talán ezt is a premontrei abbatissa vitte magával menekülésekor. Sok magánjellegű iratot viszont sikerült visszahoznia az apátnőnek, ezek a Csoron Jánossal folytatott pereskedéséről szólnak (vö. Lukcsics P: A vásárhelyi apácák története i. m. 54-76.). Az átadott tárgyak jegyzékét közli: Bálint S.: Szeged reneszánsz kori műveltsége i. m. 52., vö. Lázs S.: A megkerült Pozsonyi Kódex és a Szegedi Antifonale i. m. 150. (33. sz. jegyz.).
