Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Noémi Gyöngyvér: Monasztikus férfikolostorok társadalmi kapcsolatai a 15-16. században a végrendeletek tükrében II/451
annak halála után a kolozsmonostori egyházra hagyta. Egy következő iratban már az áll, hogy Tamás feleségének a monostori lakóház felett szabad rendelkezést — szabad használatot — biztosított, de halála után azt teljes egészében a monostor fogja kapni, így, hogy kárpótolja az asszonyt, a szőlőt úgy rendelte, hogy annak 2 /3-a illesse a monostort, a maradék l /3 pedig, ha ismét házasságot kötne, melyből gyermek is születne, illesse őt. Ez év november 14-én Tamás ismét végrendelkezett: a kolozsmonostori lakóház egészét és a szőlő 2 /3 -át az apátságra hagyta saját és felesége lelki üdvéért, valamint azért, hogy feleségével együtt oda temetkezhessen. Kikötötte továbbá, hogy ezeket az adományokat nem adhatják más intézménynek — ottani oltárnak, vagy valamelyik testvérületnek — csak a kolozsmonostori Szűz Mária egyháznak.7 1 A pannonhalmi bencés apátság öt végrendeleti adományban részesült. 1504-ben Bedeghei János nagyatyja, anyja és saját lelki üdvéért adományozta nagyszemerei sessioját nyolc jobbágytelekkel az anyja után reá maradt leánynegyeddel együtt. Ebből következtetve János a család utolsó tagja lehetett. Nagymakki Uriel 1515-ben az apátságtól kapott 50 forintért és saját, illetve családja lelki üdvéért Gugh birtokának felét adta lélekváltságként a szerzeteseknek.72 1525-ben némái Deák György rendelkezése folytán jutott az apátság Ivántelek pusztához.73 Ugyanebben az évben Ajaki Gáspár a monostortól kapott 32 forintért, illetve saját lelki üdvéért két bőnyi nemesi telkét, szántót és rétet adott az apátságnak. 1528-ban bőnyi Posár Antal Nemesbőnyben vásárolt nemesi kúriáját adta a monostornak egyrészt 20 forintért, másrészt saját, szülei és testvérei lelki üdvéért. Ezen felül az apát megígérte, hogy elengedi neki a csanaki szőlőjéből földesúri jog alapján szedett borkilencedet.7 4 Mint látjuk, az öt rendelkezésből három esetben az adományt elsősorban az apátságtól kapott összeg kiegyenlítése miatt teszik és azok tárgya kivétel nélkül földbirtok volt. 71 Tamás tehát egy hónapon belül háromszor rendelkezett javairól 1502. nov. 8. és 14. között, azonban jelentős változások nincsenek a testamentumok között. Figyelemre méltó viszont az utolsó végakaratban levő kikötés, azaz, hogy oltárnak vagy testvérületnek nem lehet átadni a javakat. A monostorban való eltemettetés egyedülálló eset, ugyanis nincs arról adatunk, hogy polgár oda temetkezzen, ez főleg a nemesség szokása volt. A polgárok — és természetesen a nemesség jelentős része is — inkább a városokban található koldulórendi kolostorokat részesítették előnyben. Talán Tamás tilalma ezt a célt szolgálta: a „megszokottal" ellentétben monasztikus rendiekhez temetkezhessenek. Lupescu-Makó Mária erdélyi testamentumokat feldolgozó tanulmányában több példát is ad arra, hogy a koldulórendi kolostorok voltak a végrendelkezők véső nyughelyei. Bár Lupescu Mária említi Tamás végakaratát, de sajnos különösebb megjegyzés nélkül hagyja, 1. Lupescu Makó, M.\ „Item lego..." i. m. 165-169. 72 Uriel 1523-ban fiává fogadta Pokatelki Zomor Demert és hozzá adta leányát, Annát. Uriel elmondása szerint Demeter szülei idősek, a fiú pedig „ügyetlen". Hogy ez mit jelenthet, nem tudjuk, tény azonban, hogy az így egyesült „vagyon" meglehetősen nagyra nőtt: a birtokok Győr, Komárom, Sopron, Vas, Veszprém és Zala vármegyékben helyezkedtek el (1523: DL 68 542.; 1524: DL 47 564.) '3 György 1497-ben királyi emberként Nagylucsei Damjánt és családját iktatta birtokba (DL 106 907.). 1500-ban a veszprémi püspökség udvarbírájaként tűnik fel, ekkor Korlátkövi Osváttal volt békés birtokügye (DL 107 123.). 1525. ápr. 13-án már „néhai"-ként írtak róla (DL 91 072.). 1525. júl. 22-én özvegye, Erzsébet és fiai hozzájárulásukat adták Györgynek a pannonhalmi monostor javára tett rendelkezéséhez (PRT III. 269. sz.). 74 Az Antal nevében található jelző (Anthonius litteratus Posar dictus de Bewn) alapján feltételezhető, hogy a műveltség egy magasabb fokát megszerezve és tudását pénzre váltva szerény köznemesi szinten tudott élni. Vásárolt nemesi kúriája ezt látszik alátámasztani.
