Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Noémi Gyöngyvér: Monasztikus férfikolostorok társadalmi kapcsolatai a 15-16. században a végrendeletek tükrében II/451
Az apátság 1494-ben végrendeleti úton még egy birtokrészhez jutott Kis-Kálnában. Az örökhagyó asszonyok igen kis részt, mindössze a birtok V3-át adták, holott Bálványi Anasztázia férjét, Apczi Orbánt — aki tanúként jelen volt Marosfalvi Péter 1492. évi végrendeleténél — Jómódúnak" mondták. Esetleg ez a kis-kálnai birtokrész jegyajándék, vagy leánynegyed lehetett. Kolozsmonostorról szintén jelentős számú végrendeleti adományt ismerünk. Ennek — Garamszentbenedekhez hasonlóan — oka egyrészt a források feldolgozottsága, másrészt hogy hiteleshelyként hatalmas iratanyaga maradt fenn, így a testamentumok fennmaradására is több esély volt. A sort 1446-ban egy — nevéből következtetve német származású — kolozsvári cívis, Thol Mátyás özvegye nyitja. Sajnos közelebbről nem lehet meghatározni, hogy pontosan mit takart az adomány, mivel a „minden birtokjog" igen tág fogalom. De feltehetően földbirtok lehetett, mivel a szőlőt, malmot, háztulajdont általában konkrétan megnevezték. A monostorban eltemetett Herepei Márk erdélyi alvajda testamentumában saját, felesége és gyermekei lelki üdvéért ereklyéket hagyományozott a konventnek.6 8 Antal kolozsmonostori apát 1451. február 13-án elismervényt állított ki arról, hogy Márk özvegye, szamosfalvi Gyerőíi László leánya,6 9 Potenciána átadta azokat. Kovács László végakarata több szempontból is figyelemre méltó: azzá teszi egyrészt maga az adomány, hiszen házat vagy házrészt —jelenlegi ismereteink szerint — egyik monasztikus rendi közösség sem kapott a 15. században,70 másrészt pedig az adományozó személye. László a monostor jobbágya volt, nevéből következőleg fémműves lehetett, azonban a módosabb, iparűző réteghez tartozott. Sajnos az ő végrendeletéről is csak utólag értesülünk, amikor 1490-ben az apát és konventje a monostor familiárisának, Segesvári Péternek 25 aranyforintért adta el azt a házrészt, melyet László lélekváltságként hagyott rájuk. Az eladás azért történhetett meg, mert a haszonélvező özvegy is elhunyt, és ekkor jutottak az adomány tényleges birtokába. 1502. november 7-én Farkas Tamás kolozsmonostori polgár halálos betegen hasonló kondíciókkal készítette el végrendeletét: minden vagyonát, a kolozsvári szőlőhegy Alsolab nevű részén levő szőlejével együtt feleségére, majd 68 „... de reliquiis sanctorum, quas habebat in bona copia huic monasterio ..., in quo corpus eiusdem Marci existit tumulatum ..." (DL 36 403.; KmJkv 928. sz.). Herepei Márk Újlaki Miklós familiárisaként töltötte be a tisztséget 1446 és 1450 között (Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457. CD ROM. [Magyar Középkori Adattár] Bp. 2001.). Herepei Márknak egyébként — főként hivatalából kifolyólag — élénk kapcsolata volt a konventtel. 69 Szamosfalvi Gyerőíi László 1439-ben egyedül, 1449-ben Szomordoki Domokossal együtt viselte a kolozsi ispáni tisztet (Engel P.: Archontológia i. m.). 70 A garamszentbenedeki apátságnak Körmöcön volt egy kőháza, azonban adományozója ismeretlen, feltehetőleg a 14. század végén jutottak annak birtokába. Annyit tudni lehet, hogy a házat rendszeresen bérbe adták, mészárszékekkel együtt. 1448-ban egy bizonyos Opecz özvegyének adták bérbe, aki abban az évben 30 forintot, majd a következő év áprilisában 20 forintot, 1449 júniusában pedig 50 forintot fizetett. Bár a megállapodás 300 aranyforintról szólt, ez az özvegy halála miatt végül meghiúsult. 1487-ben János apát Pyber Lőrinc szűcsnek, körmöci polgárnak határozatlan időre adta bérbe, évi 18 aranyforintért (minderre 1. Knauz N.: A Garan-melletti i. m. 161. és DL 19 606.). Szinte biztos, hogy a ház és a mészárszék egy gazdasági üzem volt: a mészárszék az alapanyagot, a ház a feldolgozás helyét biztosította.
