Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: A Német Lovagrend 1233. évi kulmi kiváltságlevele II/427
A Német Lovagrend dénárjai 15-20 milliméter átmérőjű, csak egy oldalra vert bélyegképű brakteáták voltak. Az előlap (avers) mintázata átnyomódott a hátlapra (revers) is, tehát csak egy verőtövet kellett használni.171 A bélyegképen általában a Rend keresztje, ritkábban zászlót tartó kar vagy a Rend címerpajzsát tartó lovag ábrája szerepelt.17 2 A Kulmer Handfeste utolsó cikkelye Thorn és Kulm város polgárait a lovagrend tartományúri fennhatósága alá tartozó területeken mentesítette a vámkötelezettség alól, azaz deklarálta, hogy Poroszországban számukra nem lesznek belső vámhatárok (Absolvimus etiam totam terram predictam ab omni penitus thelonei exactione).173 A lovagrendi állam tartományi jogának az 1233. évi kulmi kiváltságlevélben foglaltak jelentették az alapját. Ennek szellemét és tartalmát később több száz falusi és városi alapítólevél, birtokadományozási oklevél tükrözte. A középkor folyamán a lovagrendi államban 88 város nyert kulmi jogú kiváltságot.17 4 Ugyanakkor a Poroszországban általánosan érvényessé váló úgynevezett kulmi jog számos vonatkozásban eltért a Kulmer Handfestében leírtaktól.17 5 A kiváltságlevél számos, elméletben szereplő jogi tétele a telepítések során a napi gyakorlatban gyakran megváltozott. így például az oklevélben rögzített malomépítés és malomtartás szabadsága de facto sehol sem vált gyakorlattá Poroszországban, a Német Lovagrend fenntartotta magának a malomtartás jogát.176 A Kulmer Handfeste egy szót sem szólt a telepítési gyakorlatban általánosnak mondható „szabad évek"-ről, amit egyébként a rend is megadott a Poroszországba érkező telepeseknek, és a kulmi jog részévé is vált.177 A középkori Poroszország meghatározó jogrendjének, a kulmi jognak nem volt egységes érvényessége, azaz írásba fektetett, kodifikált gyűjteménye. Lényegében különböző jogi szövegekben (oklevelekben, városi statútumokban, bírósági ítéletekben, végrendeletekben stb.) fennmaradt normákon keresztül érvényesült. Ily módon szokásjoggá vált, amit IV Kázmér lengyel király is megerősített 1485-ben a második thorni békét (1466) követően a lengyel korona fennhatósága alá került Nyugat-Poroszországban.17 8 A porosz rendek ezért a kulmi jogot még a lovagrendi állam megszűnése után, a 16. században is érvényesnek tekintették.17 9 171 Hermann Danenberg-. Grundzüge der Münzkunde. Leipzig 1912. 226. 172 Waschinski, E.: Ein polnischer Numismatiker i. m. 70. 173 PUB I. 1. 252. sz. 174 Zbigniew Zdrójkowski: Prawo chelminskie, powstanie, rozwój i rola dziejowa. Dzieje Chelmna i jego regionu. Ed. Marian Biskup. Torun 1968. 507-508, 526. 175 Erlen, P.: Europäischer Landesausbau i. m. 164. 176 Steffen, H.\ Das ländliche Mühlwesen i.m. 177 Pósán L.\ A paraszti birtokok mérete i. m. 28, vö. PUB I. 2. 459, III. 36, 41, 298, 411. sz-ok; NPUB II. 292. sz.; Regesta historico-diplomatica Ordinis S. Mariae Theutonicorum 1198-1525. Pars II: Regesta Privilegiorum Ordinis S. Mariae Theutonicorum. Mit einem Anhang: Papst und Konzilsurkunden. II. Bearb. Erich Joachim, hg. Walther Hubatsch. Göttingen 1948. 944. sz. 178 Acta Stanów Prus Królewskich I. Ed. Karol Górski, Marian Biskup. Torun 1955. 200. sz. (187, 188. §}. 179 Mailek, J.: Das Kulmer Recht im Ordensland Preußen i. m. 323-328.
