Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - Szabó Noémi Gyöngyvér: Monasztikus férfikolostorok társadalmi kapcsolatai a 15-16. században a végrendeletek tükrében II/451

Szabó Noémi Gyöngyvér MONASZTIKUS FÉRFIKOLOSTOROK TÁRSADALMI KAPCSOLATAI A 15-16. SZÁZADBAN A VÉGRENDELETEK TÜKRÉBEN* A magyarországi egyházi életben — csakúgy, mint Nyugat-Európában — a monasztikus férfi szerzetesközösségek virágkora a 14. századra lezárult, ezt követően fokozatos hanyatlást figyelhetünk meg. Ennek több oka volt, mint például a kommendátori rendszer bevezetése — melynek következtében a rendi fegyelem meglazult —, de a fő problémát inkább a társadalom megváltozott vallási igényeiben kereshetjük. A vallásos keresztény ember már nem elégedett meg azzal a szemlélődő életformával, melyet a szerzetesek éltek. A befelé forduló lelkiség helyett a hívek aktív lelki gondozását, a szegényekkel való törődést, prédikálást igényelte. A monasztikus közösségek száma így a késő középkorban visszazuhant, hiszen egyre kevesebben választották a kontemplativ életformát, ezért a szerzetesi utánpótlás is egyre nehezebbé vált.1 A létszámgondokhoz az is hozzájárulhatott, hogy ezek a rendek sokkal kevesebb figyelmet fordítottak az oktatásra, a rendtagok korszerű képzését, egyetemekre küldését nem biztosították. Akik az értelmiségi pályán szerettek volna boldogulni, ritkán választották a monasztikus rendi közösségeket.2 A koldulórendek népszerűségét nem csak az új kolostorok alapításának száma mutatja. A széles támogatottságot jelzi, hogy a 14., de főleg a 15. századtól kezdve egyre több végrendeletben szerepelnek kedvezményezettként. A testamentumok egyházi szempontú feldolgozása a történettudományban nem új keletű. Entz Géza az 1477 és 1526 közötti időszakból 11 végrendeletet vizsgált, elsősorban művészeti szempontból. A testamentumokban összesen 46 egyházi intézmény szerepelt örökösként, ebből 10 ferences, három pálos, két ágostonrendi remete, egy domonkos kolostor, a többi kedvezményezett kápolna, egyéb templom, ispotály és egy begina közösség volt. Az örökhagyók főként a nemesség maga* Ezúton szeretném megköszönni F. Romhányi Beatrixnak, hogy a tanulmány megírására ösztönzött és tanácsaival, észrevételeivel segítette munkámat. 1 Érdekes képet mutat a ciszterciek 1356. évi hazai vizitációja. A vizsgálat több monostornál azt mutatta, hogy anyagilag ugyan rendben vannak, de jóval kevesebb szerzetes él bennük, mint amennyit el tudnának tartani. Bár az apátok megígérték, hogy több szerzetest is fel fognak venni, ennek megvalósulása azonban kétséges, 1. Mályusz Elemér. Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Bp. 1971. 214-215. 2 Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne találnánk ott értelmiségieket. Főként a hiteleshelyek esetében látjuk, hogy a jegyzők, nótáriusok legnagyobbrészt világiak köréből kerültek ki, 1. Mályusz E.: Egyházi társadalom i. m, 250.; A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei (1289-1556) I—II. Kivonatokban közzéteszi és a bevezető tanulmányt írta Jakó Zsigmond. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. Forrásközlések 17.) Bp. 1990. (a továbbiakban: KmJkv) I. 120-131.