Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: A Német Lovagrend 1233. évi kulmi kiváltságlevele II/427
Tulajdonképpen a Német Lovagrend is ezeket a példákat követte, amikor a kulmi adománylevélben a pénz évenkénti beváltása helyett csak 10 évente írta elő annak megújítását. A 13. században ez igen komoly forgalmi időtartamnak számított.16 1 A legtöbb pénzkibocsátó hatalom kincstári jövedelemforrásként tekintett a pénzújításra, ezért nem volt érdekelt a pénzváltás ritkításában. Né% metország egyes területein a 13. században 16 régi dénárért 12 újat adtak, máshol 12 régiért 9 újat. A beváltásból származó bevétel mindkét esetben 25% volt.162 Ausztriában 20% kincstári bevétel származott a pénzújításból.16 3 A kulmi adománylevélben foglaltak szerint a lovagrendi területeken 14 régi dénárért 12 újat kellett adni,16 4 azaz 10 év alatt a pénzújítási bevétel 14%-ot tett ki. Másképpen fogalmazva: a porosz dénárok értéke, kizárólag a pénzújításból következően, egy évtizednyi forgalom után 14%-kal csökkent. A Kulmer Handfeste tehát az évi pénzromlást 1,4%ban rögzítette, ami nagyságrendekkel kevesebb volt, mint más tartományokban vagy országokban az éves beváltások miatti 20-25%-os inflációs érték.165 A kiváltságlevél tanúsága szerint a Német Lovagrend Kulm városában alakította ki első pénzverdéjét. A lovagrendi területek másik legrégebbi verdéje Thorn városában jött létre. Peter G. Thielen véleménye szerint Kulm nem sokáig, csak a 13. század végéig volt pénzverőhely, Thorn viszont pénzügyi szempontból mindvégig megőrizte jelentőségét, sőt a 14. század közepére ez lett Poroszország legfontosabb pénzverdéje.166 Ennek azonban ellentmond az, hogy Kulm város bírósági ügyeit, peres eseteit 1330 és 1430 között összeíró Liber memoriarum Colmensis civitatis feljegyzései között szerepelt monetarius, azaz 'pénzverő'.167 Ez egyúttal azt is jelentette, hogy a pénzverés gyakorlati kivitelezése városi iparosokra volt bízva, akik saját műhelyeikben, eszközeikkel, alkalmazottaikkal dolgoztak, és meghatározott fizetést kaptak.16 8 Minden márka pénzzé vert ötvözet után meghatározott összeg illette őket. A Rend 1404. és 1407. évi pénzverésre vonatkozó rendeletei értelmében márkánkét 6 dénár illette a pénzverőket.16 9 Az 1233. vagy 1251. évi kulmi kiváltságlevelek azonban erre vonatkozóan semmi konkrétumot sem tartalmaztak. Poroszországban, ahol csak 10 évente került sor pénzújításra, önálló pénzverdét fenntartani, vagy azt bérelni nem lett volna kifizetendő. Még azokon a területeken is, ahol évente esedékes pénzváltás volt gyakorlatban, a pénzverők csak bizonyos időszakokban dolgoztak a pénzverő műhelyekben.17 0 161 Pósán L.: A Német Lovagrend pénzügypolitikája i. m. 58. 162 Kulischer, J.: Allgemeine Wirtschaftsgeschichte i. m. 323.; Shule, A.: Deutsche Münz- und Geldgeschichte i. m. 117.; Fengler, H. - Gierow, G. - Unger, W.: Lexikon i. m. 297.; Michael North: Pénztörténeti lexikon az aranytól a záloglevélig. Bp. 1998. 99. 163 Arnold Luschin von Ebengreuth: Allgemeine Münzkunde und Geldgeschichte des Mittelalters und der neueren Zeit. München-Berlin 1904. 222. 164 PUB I. 1. 252. sz. 165 pósán L.\ A Német Lovagrend pénzügypolitikája i. m. 82. 166 Peter G. Thielen: Die Verwaltung des Ordensstaates Preußen vornehmlich im 15. Jahrhundert. Köln-Graz 1965. 111. 167 Liber memoriarum Colmensis civitatis 59. sz. 168 Sarnowsky, J.: Die Wirtschaftsführung des Deutschen Ordens i. m. 230. 169 Oliver Volckart: Die Münzpolitik im Ordensland und Herzogtum Preuen von 1370 bis 1550. (Deutsches Historisches Institut Warschau. Quellen und Studien 4.) Wiesbaden 1996. 153. 170 Hóman B.\ Magyar pénztörténet i. m. 471.
