Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: A Német Lovagrend 1233. évi kulmi kiváltságlevele II/427
si módot egyaránt jelentett. A Haken alatt azt a területet értették, amit az adott talajviszonyok mellett ezzel a típusü túróekével (s a hozzá tartozó fogattal) meg lehetett művelni.124 Helmold Szláv krónikája, már a 12. század közepén leírta, hogy mekkora igaerő kellett a Hakenhez: „egy szláv eke(alj) valójában két ökör vagy egy ló által megszántott [területi" (slavicum vero aratrum par bovum aut unus conficit equus), illetve „a [szláv] eke két ökörnek vagy egy lónak felel meg" (aratro, quod duobus bovus aut uno constat equo).125 Az uncus terrae a lengyel területeken szintén ilyen absztrakt földhasználati egységet jelentett, ahogyan ezt egy 1228-ból származó oklevél is tanúsítja: „a jó földből húsz eke nagyságú [terület]" (ad viginti aratra magna de bona íerra).126 A német eke után tizedként (pro decimi) fizetendő l-l Scheffel gabona, illetve a lengyel eke utáni 1 Scheffel búza csekély mértékű kötelezettséget jelentett, ugyanis 1 Scheffel 3,6 akónak (= 36 Stof), azaz mintegy 55 liternek felelt meg.127 Más telepes területeken ennél magasabb volt az egyházi tized. Sziléziában például nem is „ekealj' (Pflug), hanem telek (Hufe) után kellett fizetni, Hufénként 3-12 véka gabonát.128 A középkori német kolonizációs területek túlnyomó többségénél általános gyakorlat volt az, hogy a telepesek mindenhol rögzített mértékű tizedet fizettek, s nem a mindenkori termés vagy állatszaporulat stb. arányában teljesítették kötelezettségüket, ahogyan például még a Sachsenspiegelben is szerepelt.129 A Kulmer Hadfeste 21. cikkelye szerint a tized mértékének változtathatatlanságát, akár a majdani püspökkel szemben is, a Német Lovagrend garantálta.13 0 Az adománylevél a lovagrendi területeken érvényes pénzről is rendelkezett (22. cikkely). A Német Lovagrend pénzverését jogi értelemben II. Frigyes császár 1226. évi rimini bullája alapozta meg, mely pénzverési joggal ruházta fel a lovagokat.13 1 A Kulmer Handfeste előírása szerint „a pénz, mégpedig a kulmi, az egész országban érvényes legyen, és a dénárok tiszta és hamisítatlan ezüstből verettessenek. A dénárok mindig kötelesek megőrizni értéküket úgy, hogy 60 solidus 1 márka legyen, és ez a pénz 10 évente csak egyszer újíttassék meg, és ha megújíttatott, 12 újat 14 régi pénzérméért váltsanak be". (... statuimus, ut moneta, Culmensis videlicet, sit per totam terrarn, et ut de pure et mundo argento denarii fabricentur. Ipso quoque denarii intanto valore perpetualiter perseverent, ut eorum LX solidi ponderent unam marcam et dicta moneta non nisi semel in singulis decenniis renovetur, et quociens renovata fuerit, XII novi nummi pro XIV veteribus cambiantur ...)132 Az oklevél a kulmi 124 Pósán L.: A paraszti birtokok mérete i. m. 38-39.; Walther Kuhn: Der Haken in Altpreußen. Vergleichende Untersuchungen zur mittelalterlichen Ostsiedlung. Köln-Wien 1973. 148. 125 Helmoldi presbyteri Bozoviensis cronica Slavorum. Ausgewählte Quellen zur deutschen Geschichte des Mittelalters. Hg. Rudolf Buchner. Berlin 1963. 12, 14. 126 Kodeks dyplomatyczny Polski. Tom. III. (a továbbiakban: KDP) Ed. Julian Bartoszewicz, Warszawa 1858. 11. sz. 127 Liber memoriarum Colmensis civitatis 18, 171, 273. sz-ok; Pósán László: A Német Lovagrend pénzügypolitikája a kezdetektől a 14. század közepéig. Debrecen 2000. 240. 128 Pfitzner, J.: Besiedlungs-, Verfassungs- und Verwaltungsgeschichte i. m. 68, 274. 129 Szász tükör II. 48, 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12, II. 58, 2. 130 PUB I. 1. 252. sz. 131 PUB I. 1. 56. sz. 132 PUB I. 1. 252. sz.
