Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: A Német Lovagrend 1233. évi kulmi kiváltságlevele II/427
dénárok értékét a kölni pénzhez viszonyítottan 5:1 arányban szabta meg (18. cikkely: unum nummum Coloniensem, vei pro eo quinque Culmenses).13 3 A rendelkezésünkre álló, viszonylag gazdag okleveles anyag tanúsága szerint ez az értékarány a középkor további századaiban is megmaradt.13 4 A Német Lovagrend pénzverésében a kölni dénárokat vette mintául, pénzének értékét ehhez igazította, árfolyama a mindenkori kölni dénárokéval együtt mozgott.13 5 A kulmi adománylevél tanúsága szerint cenzus- vagy elismerési járadék fizetésénél a lovagrend nem ragaszkodott a porosz (kulmi) dénárokban történő fizetéshez, hanem a megállapított váltási arány figyelembe vételével lehetőség volt kölni dénárokkal is teljesíteni a kötelezettségeket. Az oklevél azon megfogalmazása, hogy „a pénz, mégpedig a kulmi, az egész országban érvényes legyen",13 6 azt jelentette, hogy Poroszországban egyedül csak a Német Lovagrend verethetett pénzt. A Kulmer Handfeste 60 solidust (Schilling) számított 1 márkának, s a majd 100 évvel később vezetni kezdett Liber memoriarum Colmensis civitatis ugyanezt a váltási arányt rögzítette.137 Ugyanakkor Kölnben 12 solidus volt 1 márka. De a Sachsenspiegel is 12 solidust számolt 1 márkának.138 A lovagrend pénzverési szabályozása tehát eltért a Németországban szokásostól. Ez azt is jelentette, hogy a 13. század közepén 233,28 grammot kitevő kölni márkától eltérő pénzmárkával számolt.13 9 A Visztula mellett államot alapító Német Lovagrend az itt élő lengyel (szláv) lakosság által használt mértékeket vette alapul, így a pénzveréshez használt márka többé-kevésbé megegyezett a lengyel márkával, és 190 grammot nyomott.14 0 A kulmi (porosz) márka így 13:16 arányban viszonyult a kölnihez: 1 porosz márka 13 kölni lat (6,5 uncia) értékének felelt meg (= 189,250 gramm, azaz kerekítve 190 gramm).14 1 A Poroszországban és Lengyelországban használatos márkasúly egyezését az az oklevél is bizonyítja, melyet néhány évvel a megújított Kulmer Handfeste után állítottak ki. Az 1256. június 29-én kelt oklevélben többek között az olvasható, hogy a kelet-poroszországi Samland tartományban az ezüstöt lengyel mértékkel számították: 133 Uo. 134 Vö. pl. PUB I. 2. 138, 145, 148, 155. (1261), 348. (1276) sz-ok; CDP I. 137. (1261), 158. (1268), 173. (1285) sz-ok; Neues preussisches Urkundenbuch I-III. Hgg. Carl Peter Woelky, Hans Mendthai. Leipzig 1891-1905. (a továbbiakban: NPUB) I. 93. (1268), 195. (1300), II. 233. (1322), 246, 248. (1327), 296. (1336), 307. (1338), 324. (1342), 337. (1343), 344. (1344), 386. (1350), 389. (1350), 433. (1355), 454. (1357), 472. (1357) sz-ok. 135 Emil Waschinski: Ein polnischer Numismatiker über das Münzwesen des Deutschen Ordens. Zeitschrift für Ostforschung 3. (1954) 67. 136 PUB I. 1. 252. sz. 137 Liber memoriarum Colmensis civitatis 8, 28b, 36, 37, 242, 246, 253, 296, 385a, 409, 384b, 145, 246. sz-ok. 138 Szász tükör III. 45, 1. 139 Harald Witthöft-. Die Kölner Mark zur Hansezeit. Geldumlauf, Währungssysteme und Zahlungsverkehr in Nordwesteuropa 1300-1800. Beiträge zur Geldgeschichte der späten Hansezeit. Hg. Michael North. Köln-Wien 1989. 58. 140 Waschinski, E.: Ein polnischer Numismatiker i. m. 67.; Marian Gumowski: Handbuch der polnischen Numismatik. Graz 1960. 21.; Heinz Fengler - Gerhard Gierow - Willy Unger: Lexikon der Numismatik. Berlin 1976. 167. és 444. 141 Emil Waschinski: Die Münz- und Währungspolitik des Deutschen Ordens in Preußen, ihre historischen Probleme und seltenen Gepräge. Göttingen 1952. 65.
