Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: A Német Lovagrend 1233. évi kulmi kiváltságlevele II/427
Gergely pápa 1237. évi privilégiuma, amely megengedte, hogy a Német Lovagrend saját papjai közül nevezzen ki plébánosokat a patrónusi joga alá tartozó templomokba, egyértelműen szentesítette a kulmi kiváltságlevél tartalmát.117 A Kulmer Handfeste meghatározta a plébániák finanszírozását is: Kulm és Thorn városok templomai 4-4 Hufe földet kaptak a városi birtokokon belül, s további 40-40 Hufét a tartomány egyéb területein.118 A plébániák ellátásáról szóló rendelkezésben szintén fontos szerepe volt a magdeburgi mintának, mert a magdeburgi egyháztartományban szokásosan 4 Hufe föld járt a plébánosnak, amennyit a kulmi kiváltságlevél is említett.119 Igaz ez utóbbi még további birtokokat is ígért a thorni és kulmi plébniák számára a városoktól távolabbi földeken. A Kulmer Handfeste egyik tanúja, Bernhard, Kammin püspöke már 1225-ben városa plébániájának 4 Hufe földet adományozott, valamint még 20 Hufe, művelésre alkalmassá tehető irtásföldet.120 Ily módon maga a plébános is érdekelt lett az új szántók kialakításában, s 1233-ban tulajdonképpen ezt a példát vette át a Német Lovagrend is, amikor 40-40 Hufe földterületet ígért még a thorni és kulmi plébániáknak. Bernhard püspök jelenléte a kulmi oklevél kiállításakor valószínűsíti szerepét abban, hogy a Rend az általa alkalmazott eljárást követte a plébániák anyagi hátterének megteremtésekor. A templomoknak juttatandó földeken túlmenően a Kulmer Handfeste az egyházi finanszírozás másik fontos kérdéséről, az egyházi tizedről is rendelkezett. A 21. cikkely szerint minden német ekéről (aratro Theutonicali) 1 véka búzát és 1 véka rozsot (unus modius tritici et unus siliginis) kell majd az egyházmegyék létrejöttét követően a püspöknek tizedként fizetni. Az oklevél meghatározta, hogy a kulmi (illetve porosz) területeken használatos véka űrtartalma, amit közönségesen csak „Scheffel"-nek neveznek, azonos legyen a leslaui vékával (in mensura Wladizlaviensi, que vulgari nomine 'schephel' dicitur, cui mensura Culmensis est adequata). A Hakennek nevezett lengyel ekéről 1 Scheffelben rögzítette a tized mértékét: „depolonicali aratro, quod hake dicitur, unus tritici in eadem mensura".121 Míg a tartományúri vagy földesúri kötelezettségeknél a teljesítések mértéke a Huféhoz (mansus / mansio) kötődött, az egyháznak tized gyanánt járó gabonamennyiség „ekéhez", azaz paraszti gazdasági egységekhez kapcsolódott, ami a telepesek esetében általában 2-3 Huféból állt.12 2 A „Haken"-nek {uncus) nevezett földterület ('ekealj') először a Német Lovagrend és Christian, porosz missziós püspök közötti 1230. évi szerződésben tűnik fel.123 A Haken {uncus) csoroszlya nélküli, csak ekevassal rendelkező túróekét, és egyúttal az ezzel megművelhető gazdasági egységet jelentette. Amikor a kulmi adománylevélben a Német Lovagrend a kulmerlandi térség lengyel (szláv) lakosságának birtokait a Haken alapján határozta meg, az régi mezőgazdasági technikát, eszközt, valamint üzemszervezetet, gazdálkodá-117 Tabulae Ordinis Theutonici. Hg. Ernst Strehlke. Berlin 1869. (a továbbiakban: Tabulae) 354. sz. 118 PUB I. 1. 252. sz. 119 Kleinau, H.: Untersuchungen über die Kulmer Handfeste i. m. 260-261. 120 Uo. 261. 121 PUB I. 1. 252. sz. 122 pósán L.: A paraszti birtokok mérete i. m. 34-37. 123 PUB I. 1. 73. sz.
