Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: A Német Lovagrend 1233. évi kulmi kiváltságlevele II/427
Még azt megelőzően, hogy Poroszország egyházjogi viszonyai rendeződtek volna (az itt létesítendő négy püspökségekről csak a kulmi adománylevél kiadása után 10 évvel rendelkezett IV Ince pápa)10 9 a Német Lovagrend a kulmi kiváltságlevélben egyházi kérdéseket is szabályozott. A 7. cikkely megfogalmazása szerint egyértelműen magának tartotta fenn a templomok feletti patrónusi jogot, s ezzel a plébános kinevezésének a jogát: „ugyanezekben a templomokban rendházunknak tartjuk fenn a patrónusi jogot, hogy azokban a megfelelő plébánosokról gondoskodjunk" (... in eisdem ecclesiis ius patronatus nostre domui retinemus, eis in plebanis ydoneis provisuri).u0 A patrónusi jog csak akkor kerülhetett át más kezébe, ha azt a lovagrend külön, személyre szóló kiváltságlevéllel eladományozta, illetve a püspökségek létrejötte (1243) után a püspöki territóriumokon ez a jog átkerült a püspökök és a káptalanok kezébe.11 1 A patrónusi jog alapján a Német Lovagrend a kezdetektől egy-egy klerikus rendtagot igyekezett plébánosnak kinevezni, mert ennek révén közvetlen befolyást szerezhetett a hívek közösségére. Ennek különösen a városokban tulajdonított nagy szerepet, ahol arra vállalt kötelezettséget, hogy nem tart fenn magának a városi jogkör alá nem eső ingatlanokat.11 2 A Német Lovagrend patrónusi jogát a porosz területeken a plocki püspök és káptalan már korán, 1230. március 17-i oklevelében elismerte, azaz még Thorn s Kulm megalapítása (1231, 1232) előtt.113 Az Elbától egészen a Déli-Kárpátokig számos példát találhatunk arra, hogy a német telepesek maguk választhatták meg papjaikat,11 4 a Német Lovagrend azonban egyáltalán nem követte ezt az egyházpolitikai gyakorlatot, a szabad plébános választás elvét.11 5 A Rend a Wichmann magdeburgi érsek idején a középső Elba-vidékén kialakult telepítési szisztémát vette alapul, ami együtt járt azzal, hogy a plébános személyének kiválasztása a telepítő joga lett.116 IX. 109 pub I. 1. 143, 144, 152. sz-ok. - A porosz egyházszervezetről 1. Andrzej Radzimiiíski: Die Kirche im Deutschordensland Preußen in den Jahren 1243-1525: Innere Struktur und Beziehungen zu den Landesherrn. Das Reich und Polen (Vorträge und Forschungen LIX.) Hg. Alexander Patschovsky, Thomas Wünsche. Ostfildern 2003.; Andrzej Radziminski: Der Deutsche Orden und die Bischöfe und Domkapitel in Preußen. Ritterorden und Kirche im Mittelalter. (Ordines militares. Colloquia Torunensia Historica IX.) Hg. Zenon Hubert Nowak. Torun 1997. 44-46.; Marc Löwener: Die Einrichtung von Verwaltungsstrukturen in Preußen durch den Deutschen Orden bis zur Mitte des 13. Jahrhunderts. Wiesbaden 1998. 100-108.; Marian Dygo: Studia nad pocz^tkami wladztwa Zakonu Niemieckiego w Prusach 1226-1259. Warszawa 1992. 215-216. 110 PUB I. 1. 252. sz. 111 Dygo, M.\ Studia nad pocz^tkami i. m. 233-258. 112 Boockmann, H.: Der Deutsche Orden i. m. 127. 113 PUB I. 1. 77, 82. sz. 114 Vö. Körmendy, A.: Melioratio terrae i. m. 172-188.; Solymosi L.: A földesúri járadékok új rendszere i. m. 7.; Franz, G.: Geschichte des deutsches Bauernstandes i. m. 106.; Fügedi E.: Középkori magyar városprivilégiumok i. m. 300.; Urkunden und Quellen zur deutschen Ostsiedlung im Mittelalter I-II. Hg. Herbert Helbing, Lorenz Weinrich. Darmstadt 1968-1970. 54, 58, 60, 62. 115 Kleinau, H.: Untersuschungen über die Kulmer Handfeste i. m. 260. 116 Franz, G.: Geschichte des deutsches Bauernstandes i. m. 114.; Heinrich Felix Schmid: Das Recht der Gründung und Ausstattung von Kirchen im kolonialen Teile der magdeburger Kirchenprovinz während des Mittelalters. Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte. Kanonische Abteilung 13. (1924) 1-214.; Rösener, W; Bauern im Mittelalter i. m. 236.; Willy Hoppe: Erzbischof Wichmann von Magdeburg. Die Mark Brandenburg, Wettin und Magdeburg. Ausgewählte Aufsätze. Hg. Herbert Ludat. Köln-Graz 1965. 15-16.
