Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: A Német Lovagrend 1233. évi kulmi kiváltságlevele II/427
malmot építsenek. Amennyiben több malom működtetésére is alkalmas folyó található birtokuk mellett, újabb malmot csak abban az esetben építhettek, ha az első malom építési költségeinek egyharmadával azonos összeget fizetnek a lovagrendnek, a felépített s működő malom bevételének harmadát pedig folyamatosan befizetik a Rend kincstárába.92 Európában a malomtartás tartományúri jog volt, s a tartományúr rendszerint cenzusfizetés ellenében adományozta el ezt a kiváltságot, de a malomépítés jogát általában mindig megtartotta magának.93 A Kulmi adománylevél viszont a Német Lovagrend engedélyével lehetővé tette a malomépítést és a malomtartást. A lovagrend későbbi, malmokra vonatkozó okleveleinek tanúsága szerint azonban a Rend élt engedélyezési jogával, és csak nagyon ritka esetben járult ahhoz hozzá, hogy valaki a földjén maga építsen s üzemeltessen malmot. A 13-14. századi Poroszországban a malmok feletti ellenőrzést a lovagok szigorúan kezükben tartották. Annak ellenére, hogy a Kulmer Handfeste deklarálta a malomépítés és malomtartás szabadságát, a lovagrendi államban ez de facto sehol sem volt így. A Rend, mint tartományúr, az egész országban megtartotta magának a vízi- vagy szélerővel működő malmok építésének és működtetésének a jogát. Ezzel együtt a malmok után fizetendő járadékszámítási módja is megváltozott. Míg a kulmi adománylevél a malom bevételének harmadát írta elő befizetési kötelezettségként, a későbbi gyakorlat fiskális szempontból állandóbb jövedelmet garantáló számítási alapot teremtett: a cenzust a malomkerekek száma után állapították meg, függetlenül a mindenkori bevételektől.94 A Német Lovagrend — mint tartományúr — magának tartotta fenn a vizek (tavak, folyók) feletti rendelkezés, és azok hasznosítására vonatkozó jogot, a hódvadászat a sókitermelés és a fémbányászat monopóliumát, a vas kivételével, amit bárki bányászhatott (11. cikkely). A fémbányászati monopóliumjog írásba foglalásakor, a kulmi kiváltságlevél kiadásakor a porosz területek túlnyomó része még ismeretlen földnek számított, így a Német Lovagrend még nem tudhatta, hogy leendő országában a fémbányászat a későbbiekben sem fog semmilyen szerepet sem játszani, mert a porosz földeken nem voltak érclelőhelyek, sehol sem lehetett rezet, ezüstöt vagy aranyat találni.9 5 A kulmi kiváltságlevél kiállításakor tehát a Rend előrelátóan rögzítette az őt illető jogokat, s aranybányászat esetén a sziléziai, ezüstlelőhelyeknél pedig a freibergi (meißeni) bányajogot kellett volna alkalmazni.96 A kiváltságlevélben a Német Lovagrend megszabta a nagyobb birtokadományban részesültek (illetve majdan részesülők) kötelezettségeit. A 17. cikkely szerint azok, akik 40, vagy annál több Hufe nagyságú birtokkal rendelkeztek, csatalóval, nehézpáncélos lovasként voltak kötelesek katonáskodni, és két to-92 PUB I. 1. 252. sz. 93 Erlen, P.: Europäischer Landesausbau i. m. 205. 94 Hans Steffen-, Das ländliche Mühlwesen im Deutschordenslande. Zeitschrift des Westpreußischen Geschichtsvereins 58. (1918) 74-75, 82-84. 95 Erich Maschke: Die Kulmer Handfeste 1233. 700 Jahre deutsches Recht im Weichsellande. Ostdeutsche Monatshefte 14. (1934) 671. 96 PUB I. 1. 252. sz. - A sziléziai bányajoghoz 1. Konrad Wutke: Studien über die Entwicklung des Bergregals in Schlesien. Berlin 1896.; Ernst Renatus Zivier: Geschichte des Bergregals in Schlesien. Kattowitz 1898.
