Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: A Német Lovagrend 1233. évi kulmi kiváltságlevele II/427
mensis című könyvből ismerjük, melynek ismeretlen szerzője 1400 táján Konrád von Jungingen nagymester megbízásából összeírta a Poroszországban használatos mértékeket. Eszerint a telkek kiméréséhez, és általában a hosszúság megállapításához a következő mértékeket kellett használni: kötél, rúd, rőf, láb, tenyér, ujj.85 Ezeket a mértékeket már a Liber memoriarum Colmensis civitatis feljegyzései is tartalmazták.86 Négy ujj jelentett egy tenyeret, négy tenyér volt egy láb, s két láb felelt meg egy kulmi rőfnek (elle / ulna). Hét és fél rőf (= 15 láb) volt egy rúd (Rute), s 10 rúd tett ki egy kötelet (Seil / seyl). A 3 kötél hosszú és 1 kötél széles terület jelentett 1 holdat (Morgen / iugerum), s 30 hold volt 1 Hufe (mansus). A kulmi (azaz flamand) Hufe tehát 300 Rute hosszú és 10 Rute széles területet jelentett.87 Egy Rute kb. 4,32 méternek felelt meg, így a mai területmértékek szerint 1 Hufe 43,2x1296 méteres földterületet jelentett, azaz 16,8 hektárt.88 A flamand mérték szerinti teleknagyság Sziléziába és Kis-Lengyelországban is elterjedt volt a középkorban.8 9 Azzal, hogy a kulmi adománylevél a flamand szokás szerint telekméretet tette meg a lovagrendi területeken alkalmazandó birtok- és járadékfizetési egységnek, egyúttal a határhasználat rendjét, az ahhoz kapcsolódó nyomáskényszert is megszabta. A flamand határrendszerben az egyes Hufék nem alkottak zárt egységet, egy tagban lévő területet, hanem egy mansus általában három, 10-10 hold nagyságú telekrészből állt úgy, hogy a Hufe egy része a határhasználati szabályozásból következően a település közös használatú, osztatlan földje (Allmende) maradt.90 Művelés szempontjából egy Hufe több parcellából (Gewende) állt. A flamand (s így a kulmi vagy porosz) Hufe nem foglalta magába a házhelyet és az ahhoz tartozó udvart, kertet. Ez utóbbiak különjuttatásnak számítottak, s nem minősültek járadékköteles birtokrésznek.91 Az örökléssel, teleknagysággal, határhasználattal kapcsolatosan a Német Lovagrend ismét önálló tartományúri hatalom birtokosaként rendelkezett, melyek nem csak Kulm és Thorn városára, hanem uralmi területe egészére vonatkoztak. A kiváltságlevél 13. cikkelye a két város polgárai számára engedélyezte, hogy földjeiken, ha azon patak folyik keresztül, a lovagrend hozzájárulásával 85 Geometria Culmensis, ein agronomischer Traktat aus der Zeit des Hochmeisters Conrad von Jungingen (1393-1407). Hg. Hans Mendthai. Leipzig 1866. (a továbbiakban: Geometria Culmensis) 20. 86 Liber memoriarum Colmensis civitatis 30, 35, 184, 271. sz-ok. 87 Geometria Culmensis 21-22. 88 Walther Kuhn: Flämische und fränkische Hufe als Leitformen der mittelalterlichen Ostsiedlung. Vergleichende Untersuchungen zur mittelalterlichen Ostsiedlung. Köln-Wien 1973. 12.; Hans-Helmut Wächter: Ostpreussische Domänenvorwerke im 16. und 17. Jahrhundert. Beihefte zum Jahrbuch der Albertus-Universität Königsberg/Pr, XIX. Würzburg 1958. 30.; Henryk Lowmianski: Poczqtki Polski. Z dziejów a lowian w I tys^clecin u. e. I—III. Warszawa 1963-1967. III. 297-299.; Enn Taruel: Der Haken. Die Grundlegen der Landnutzung und der Besteuerung in Estland im 13-19. Jahrhundert. Tallin 1983. 36.; Günther Franz-, Geschichte des deutschen Bauernstandes vom frühen Mittelalter bis zum 19. Jahrhundert. (Deutsche Agrargeschichte IV) Stuttgart 1976. 113. 89 Kuhn, W.: Flämische und fränkische Hufe i. m. 10. 90 Uo. 12, 19. 91 Arthur Methner: Die kulmische Handfeste in ihren Beziehungen zu Schlesien. Zeitschrift des Vereins für Geschichte Schlesiens 67. (1933) 42.
