Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: A Német Lovagrend 1233. évi kulmi kiváltságlevele II/427
fajta „alaptörvénnyé" váltak a Német Lovagrend területén. A poroszok vagy a lengyelek jogával szemben Poroszországban a kulmi jog jelentette a ius teutonicumot, azaz a legkedvezőbb és legmagasabb jogállást. A Kulmer Handfeste így egyúttal a Német Lovagrend tervszerű telepítésére irányuló szándékának deklarálása, illetve a telepesek porosz főidre csábításához szükséges kedvezmények rögzítése is volt akkor, amikor a porosz törzsek lakta területek meghódítása éppen hogy elkezdődött, kimenetelét, végét pedig egyáltalán nem lehetett látni.8 Az adománylevél Thorn és Kulm megalapítását (1231 és 1232) követően született meg, amiből arra következtethetünk, hogy főbb tartalmi elemeire vonatkozóan a Német Lovagrend korábban már ígéretet tehetett, s a két város esetében a betelepülés gyorsan mehetett végbe.9 Magát az eredeti oklevelet csak egy 1251. évi átiratból ismerjük, mert az 1233. évi kiváltságlevél Kulm városának leégésekor megsemmisült.10 Az egykori adománylevelet Eberhard von Seyne németmester (Deutschmeister), a nagymester poroszországi és livóniai helyettese, megbízottja (praeceptor domus sancte marie Theutonicorum per Alemanniam et vices gerens magistri generalis per Lyvoniam et Prusciam) újította meg 1251. október l-jén Kulm városában.11 Az új oklevélbe foglalta bele a régit, ily módon két pi'otocolluma és eschatocolluma. van. A szöveg végén az olvasható, hogy néhány cikkelyt Thorn és Kulm lakosainak egyetértésével megváltoztattak: a régi adománylevél néhány cikkelyét elhagyták, és néhány újat is beillesztettek (civumque sepedictorum consensu quedam in eo sunt mutata, articulis scilicet quibusdam exceptis et quibusdam interpositis, qui in privilegio non continebantur antiquo).12 Arról, hogy pontosan mely cikkelyeket változtatták meg, és foglalták az 1233-ra datált oklevélszövegbe, csak elvétve szól az 1251. évi kiadás. Wilhelm von Brünneck szerint az 1. és a 4. cikkelyek maradtak biztosan változatlanok, de állítását nem bizonyítja.13 Az 1. cikkely szabadságot biztosított Thorn és Kulm városoknak, melynek értelmében évente bírót választhattak, olyat, akinek személyével a városok közössége és a Német Lovagrend is egyetértett (Hinc est, quod eisdem civitatibus hanc indulsimus perpetualiter libertatem, ut earum cives eligant sibi in eisdem civitatibus singulos iudices annuatim, qui domui nostre et communitati civitatum conpetant earundem).14 A szabad bíróválasztás így valójában mégsem volt teljesen szabad, mert a lovagrend fenntartotta magának az egyetértés jogát, azaz a beleegyezése nélkül senki sem tölthette be a bírói tisztséget.1 5 Ugyanakkor a középkori Európában általános volt az a gyakorlat, hogy egy város esetében a 8 Peter Erlen: Europäischer Landesausbau und mittelalterliche deutsche Ostsiedlung. Ein strukturelle Vergleich zwischen Südwestfrankreich, den Niederlanden und dem Ordensland Preußen. (Historische und landeskundliche Ostmitteleuropa-Studien 9.) Marburg 1992. 161. 9 Kleinau, H.\ Untersuchungen über die Kulmer Handfeste i. m. 232-234. 10 1233/1251: per incendium civitatis Culmensis amisso - PUB I. 1. 252. sz. 11 Uo. 12 Uo. 13 Wilhelm von Brünneck: Zur Geschichte des kulmer Oberhofes. Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte. Germanische Abteilung. Weimar 1913. 2. 14 PUB I. 1. 252. sz. 15 Hartmut Boockmann: Der Deutsche Orden. Zwölf Kapitel aus seiner Geschichte. München 1981. 127.
