Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: A Német Lovagrend 1233. évi kulmi kiváltságlevele II/427
megválasztott bíró magasabb hatóság részéről már nem szorult megerősítésre.1 6 A bíróválasztásra vonatkozó korlátozás a porosz területek betelepítésének legfontosabb feltételeit rögzítő kiváltságlevélben azt eredményezte, hogy számos későbbi városi alapító oklevélben már szó sem volt bíróválasztásról, hanem ezt a tisztséget a Német Lovagrend örökös jelleggel eladományozta.1 7 A kulmi joggal alapított Deutsch-Eylau (1333) város polgárai például a 14. század közepén azt kérték az illetékes lovagrendi komtúrtól, hogy az eddigi örökös bírótól megvásárolhassák a bíráskodás jogát, s azt követően a rend beleegyezésével maguk választhassanak bírót.18 A Kumer Handfeste nem csak a bíróválasztásnál, hanem a bíró jogkörét illetően is korlátokat szabott. A bíró nem rendelkezett önálló, teljes körű ítélkezői hatalommal, mert az olyan súlyosabb büntetőügyeknél, mint az emberölés, a vérontás és hasonlók, csak a Német Lovagrend egyetértésével bíráskodhatott {...verumtamen de maioi'ibus cupis, ut sunt homicidia, sanguinis effusio et hiis similia, iudex absque fratrum nostrorum assensu nil remittat).19 Önállóan csak 4 Schilling értékhatárig szabhatott ki büntetést, ennél nagyobb értékű ügyekben már csak a lovagrend jóváhagyásával hozhatott jogerős ítéletet (ita ut qzicquid de talibus iudex infra tribunal indulserit de IIIIor solidis videlicet et infra, id etiam ex parte domus nostre sit indultum).20 A középkori Európa számos részén azonban, ha egy közösséget városi kiváltságokkal ruháztak fel az, az egyházi természetű ügyeket kivéve, többnyire a teljes polgári és büntető joghatóság átruházását jelentette.21 De ennek ellenkezője sem volt szokatlan, hiszen az is gyakran előfordult, hogy a városi privilégiumlevélben meghatározták, milyen ügyekben ítélkezhetett a bíró.2 2 A kulmi adománylevél szerint a kisebb bűnök, vétségek után kirótt csekélyebb összegű büntetéspénz 12 dénárig teljes egészében a bírót illette, az ezt meghaladó bírság V3 részét a városi bíró, 2 /3 részét pedig a Német Lovagrend kapta (Eisdemque iudicibus cessimus perpetualiter de parte tercia mulctarum iudicialium pro culpis maioi'ibus pensatarum, penam minorum excessuum, que cotidiana dicitur, videlicet XII nummos et infra, eis totaliter concedendo).23 Ugyanilyen 2:1 megosztási arány érvényesült Basel, Zürich vagy Luzern városok és tartományuruk között, vagy Brandenburg földjén is.2 4 A 4. cikkely rendelkezése értelmében az igazságszolgáltatásban a magdeburgi jog alapján kellett eljárni úgy, hogy egy bűnöst, akit Magdeburgban 60 Schilling bírság megfizetésére köteleztek, ugyanazért a tettért Poroszországban csak 30, kulmi pénzben fizeten-16 Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és vegyes-házi királyok alatt. Bp. 1899. 85. 17 Erlen, P.: Europäischer Landesausbau i. m. 163. 18 Kinya Abe: Die Komturei Osterode des Deutschen Ordens in Preussen 1341-1525. Köln-Berlin 1972. 74. 19 PUB I. 1. 252. sz. 20 Uo. 21 Hajnik /.: A magyar bírósági szervezet i. m. 88. 22 Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok. In: Uő: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Bp. 1981. 284.; Werner Rösener: Bauern im Mittelalter. München 1987. 35. 23 PUB I. I. 252. sz. 24 Kleinau, H.: Untersuchungen über die Kulmer Handfeste i. m, 242-244.
