Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Honvári János: Pénzügyi és vagyonjogi tárgyalások és egyezmények Magyarország és az Egyesült Államok között, 1945-1978 I/37
termékek külföldi értékesítésének előmozdítására ill. múlhatatlanul szükséges állami beruházások finanszírozására. A nagy gazdasági világválság kirobbanását követően a hosszú lejáratú hiteleknek egy csapásra vége szakadt. Az 1920-as évek végére kialakuló adósságcsapda miatt az újonnan felvett kölcsönöknek egyre nagyobb részét a korábban felvett adósságok törlesztésére kellett fordítani. A bank- és hitelrendszer teljes összeomlását — más országokhoz hasonlóan — hazánkban is csak kényszerintézkedésekkel (bankzárlat, betétkivételi korlátok, kötött devizagazdálkodás) sikerült megakadályozni. A kormány 1931. december 23-án kénytelen volt a külföldi hitelek törlesztő részleteinek és kamatainak valutában történő további átutalását beszüntetni. A teljes transzfermoratórium azt jelentette, hogy a népszövetségi kölcsön kamatainak felén és az MNB-nek más jegybankokkal szemben fennálló tartozásain kívül az adósok az adósságszolgálat esedékes összegeit pengőben az MNB-nél vezetett számlára fizették be, ahonnan az ország pillanatnyi likviditási helyzetének függvényében (és a hitelezők képviselőinek meghallgatása után) történtek további utalások. A rövid lejáratú hitelezőkkel a magyar kormány 1932-ben évről évre meghosszabbított ún. hitelrögzítő egyezményeket kötött, majd 1937-ben megállapodott az összes külföldi hitelezővel, akik ezt követően kénytelenek voltak a rendszerint pengőben fizetett adósságszolgálat kis hányadával beérni.5 Más lehetőség híján a hitelrögzítő megállapodásokhoz úgyszólván az összes nagy külföldi hitelnyújtó csatlakozott, már csak azért is, mert az egyezmény azokra is vonatkozott, akik azt nem írták alá.6 Miután 1941-ben Magyarország és az angolszász hatalmak között a hadiállapot beállott, a kölcsönök után járó kamatok és törlesztő részletek átutalása október l-jével teljes egészében megszakadt. A magyar pénzügyi kormányzat az 1930-as években ill. még a háború alatt is részben a tőzsdén, részben szabad forgalomban „meglehetősen nagy mennyiségű" idegen váltóra szóló kötvényt vásárolt, így a magyar külföldi adósság a fő hitelező országokkal szemben 1931 és 1945 között 40-60%-kal csökkent.7 Ebben az értékpapírok felvásárlásán túl nagy szerepet játszott a hitelező országok valutáinak pengővel szembeni többszöri leértékelése is.8 1943-ban a külföldiek tulajdonában lévő értékpapírok aránya 50% körül mozgott.9 A II. világháború alatt és után újabb adósságok keletkeztek. így pl. az 1947. évi párizsi békeszerződés 26. cikke arra kötelezte Magyarországot, hogy a Szövetséges Hatalmak itt található (és a háború alatt rendszerint zárolt) vagyonát adja vissza és az ezekben keletkezett háborús károkat térítse meg. Ilyen kárigényt nagyobb összegben az USA jelentett be, a többi volt hadviselő ország 5 Az 1937-es rendezés után a kamat és törlesztés együttes évi összege kb. 53 millió pengőt tett ki, amely az 1938. évi kivitel 13%-ának felelt meg. Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) XIX-A-16-f. 50. doboz. KSH, Magyarország devizatartozásai a II. világháború előtt és 1964-ben, dátum nélkül. 6 MOL XIX-J-1-j Külügyminisztérium, Amerikai Egyesült Államok Titkos Ügyirat Kezelés (a továbbiakban: KÜM USA TÜK) 33. doboz. 199. tétel. Előterjesztés a Pénzügyminisztérium Kollégiumához az Egyesült Államok viszonylatában fennálló pénzügyi problémák tárgyában, 1960. szeptember 6. 7 Uo. 8 Honvári János (2005 b) 697. 9 Spilákné Kertész Márta (1989) 86.
