Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: A magyarországi nemzetségi címerek kialakulásának kérdéséhez II/391
alakos és a Pok nemzetség rózsát ábrázoló, rekonstruált címere nyilvánvalóan nem illeszkedik a honfoglaló nemzetségfőktől eredeztetett többi „szittya" nemzetség ősi totemállatként is felfogható szimbólumokat szerepeltető jelvényei közé. A honfoglaló törzsfőktől eredeztetett nemzetségek közül egyedül a Csákok címere adatolható már a 13. században is: ez ugyan tényleg oroszlánt ábrázol, önmagában viszont kevés ahhoz, hogy a törzsfőktől származtatott valamennyi genus szimbólumrendszerének közös vonásaira következtethessünk belőle. Ami a jövevény nemzetségeket illeti: a Hahótok kereszt nélkül is használt ökörfeje, illetve a Nagymartoniak eredetileg talán szintén mellékalak nélkül alkalmazott sasfigurája ellentmond annak a feltételezésnek, hogy totemként is használatos állatábrázolást az advenák leszármazottai nem viselhettek volna a címerükön. Lássuk mármost, milyen feleletet kínálhatunk mindennek alapján a fejezetünk bevezetőjében feltett kérdésre. Igaz-e, hogy honfoglaló ősöktől származtatott nemzetségek kizárólag állatot ábrázoló címert viseltek a 13. században, a jövevények pedig csak heroldalakot, növényt vagy képzelet szülte lényeket szerepeltethettek a pajzsukon? Semmiképpen: az Árpád-korban egykorú forrásokkal adatolhatóan meglévő 15 nemzetségi, illetve családi címer közül négy ellentmondani látszik ennek a feltételezésnek (nem mellesleg: a 13. században még Nyugat-Európában sem volt olyan fejlett a címerjog, hogy ilyen szigorú szabályok kialakulhattak volna).14 0 Ugyanakkor a fennmaradó 11 címer — vagyis a teljes vizsgált mennyiség nagyjából háromnegyede — megfelel a Györffy által megfogalmazott elképzeléseknek, s ez arra mutat, hogy ha a címerábrák felvételét szigorú törvényszerűségek nem is szabályozták a 13. századi Magyarországon, némi tendencia mégiscsak érvényesült ezen a téren. Dolgozatunk következő fejezetében ennek magyarázatára teszünk kísérletet. II. A nemzetségi címerek szimbólumválasztásának magyarázata Dolgozatunkban sokszor idézett, nagy jelentőségű tanulmányában Györffy egyebek mellett felülvizsgálta Karácsonyi Jánosnak a középkori magyarországi nemzetségek legfontosabb jellemzőivel kapcsolatos megállapításait, s részben ezek alapján, részben ezekkel vitatkozva öt pontban foglalta össze a „nemesi nemzetség" ismérveit. Ezen ismérvek sorában a közös nemzetségi címer megléte is szerepelt.141 Ami ezek feltételezett előképeit illeti, Györffy mindenekelőtt arra figyelt fel, hogy az obi-ugoroknál a 17. századi adókerületek jelvényei a korábban nemzetségi totemként szereplő növény- és állatábrázolásokból alakultak ki.14 2 Ezt összekapcsolta azzal az általa szinte törvényerejű szabályosságként rekonstruált, valójában csak hangsúlyos kivételek mellett érvényesülő tendenciával, hogy a magyarországi nemzetségek közül jobbára azok viseltek a címerükön az obi-ugoroknál és bizonyos török népeknél totemként is ismer állatalakokat (elsősorban ragadozómadarat), amelyeket a korabeli vélekedés a honfoglaló nemzetségfőktől eredeztetett. Mindennek alapján a következő megállapításokra jutott: „Ismeretes, 140 Pastoureau, M.: Traité d'héraldique i. m. 59-61. 141 Györffy Gy.: A magyar nemzetségtől i. m. 14. 142 Uo. 1-3.
