Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: A magyarországi nemzetségi címerek kialakulásának kérdéséhez II/391
hogy a magyar régiségben is találkozunk a totemizmus maradványaival (...). A magyar nemzetségi címerekbe átkerültek a nemzetségi totemállatok képei (...). A magyar nemzetségfők a nemzetségi szervezet felbomlása után sem felejtették el »tamgáikat«, egykori hatalmuk jelképét. A lovagi kultúra meghonosította Magyarországon a sisakon, ill. pajzson viselt családi jelvény, címer viseletét, ami a magyar nemzetségfők utódai számára csak formájában volt új, tartalmában nem."143 Györffynek az Árpád-kori genus ok főbb ismérveire vonatkozó, összetett elméletével szemben Kristó Gyula fogalmazott meg 1975-ben a Századokban, majd 1983-ban saját kötetében megjelentetett tanulmányában részletes bírálatot, amelynek alapján nem látta igazolhatónak a honfoglalás-kori és a 13. századi nemzetségek Györffy által feltételezett azonosságát.14 4 A nemzetségi címerek kialakulásával kapcsolatban konkrétan arra mutatott rá, hogy azokban az esetekben, amikor a honfoglaló ősöktől származtatott genusok nevének ismerjük a finnugor vagy török etimológiáját, ezek az elnevezések soha nem esnek egybe az illető nemzetség rekonstruált címerábrájával. A Kaplony név például 'tigris'-t jelent, de a Kaplonyok címerállata Csorna szerint a sólyom; a Tyúkod nemzetség pedig neve alighanem a tyúkra utal, a címerükben mégis oroszlán szerepel.14 5 Kristó mindezt azzal magyarázta, hogy egyes 13. századi nemzetségek török személynévi eredetű elnevezései vélhetően az adott genusok 11-12. századi őseinek nevére vezethetők vissza, vagyis olyan időkbe, amikor ezeknek a neveknek a köznévi jelentését (pl. 'fehér sólyom' az Ákos név esetében) még ismerték - a 13. században viszont már nem, s így amikor a nemzetségi címerek kialakultak, azok ábrái függetlenedtek a nemzetségnévtől.146 Ezzel kapcsolatban azért jegyezzük meg: az Árpád-kori források amellett tanúskodnak, hogy az egyes nemzetségek sokkal tovább őrizték a közös eredet és a rokonság tudatát, mint a közös nevet. A Becse-Gergelyek és a Dorozsmák minden jel szerint a nemzetségi címerek kialakulásának koráig, vagyis legalább a 13. század elejéig számon tartották, hogy a két genus közös törzsökről származik: késő középkori adatok alapján feltételezett nemzetségi címereik vélhetően egyformán kígyót ábrázoltak - ráadásul legkorábbi fennmaradt formáikban is mindkét nemzetség esetben összetett címerkép elemeként: országalmát harapó kígyót,14 7 ami arra utal, hogy e címerek még csak nem is tartoznak a legarchaikusabbak közé. A rokonság tudata a Becse-Gergelyek és Dorozsmák körében ezek szerint annak ellenére is legalább a 13. századig élt, hogy a két nem-143 Uo. 3-4., 6. 144 Kristó Gyula: Néhány megjegyzés a magyar nemzetségekről. Századok 109. (1975) 953-967., kötetben 1. Uő: Tanulmányok az Árpád-korról. (Nemzet és emlékezet) Bp. 1983. 26-50., 459-467. (ez utóbbi oldalszámaira hivatkozunk), különösen: 45-47., 49-50. 145 Kristó ezek mellett még az Ákos nemzetség példáját is megemlítette - hogy ti. nevük jelentése 'fehér sólyom', címerükben viszont két hal látszik (Kristó Gy.: Néhány megjegyzés i. m. 45.). Két évtizeddel azután viszont, hogy a Szegedi Tudományegyetem professzorának idézett tanulmánya először napvilágot látott, Rácz György — mint arra fentebb már magunk is hivatkoztunk — bebizonyította, hogy az Ákosok címerében ragadozómadár szerepelt (Rácz Gy. : Az Ákos nemzetség i. m. 21.): e példa tehát nemhogy nem cáfolja, de egyenesen erősíti Györffy feltételezését. 146 Kristó Gy.: Néhány megjegyzés i. m. 45-46. 147 Csorna J.: Magyar nemzetségi i. m. 1185-1186., 1215-1216.
