Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Honvári János: Pénzügyi és vagyonjogi tárgyalások és egyezmények Magyarország és az Egyesült Államok között, 1945-1978 I/37
Honvári János PÉNZÜGYI ÉS VAGYONJOGI TÁRGYALÁSOK ÉS EGYEZMÉNYEK MAGYARORSZÁG ÉS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KÖZÖTT, 1945-1978 Magyarország külföldi adósságának névértékét 1945-ben 270 millió dollárra becsülték, amelynek kisebbik része még a Monarchia idején keletkezett, döntő többségét azonban a két világháború között kibocsátott hosszú lejáratú kötvények, záloglevelek, valamint rövid lejáratú kincstári váltók, kincstárjegyek, illetve exporthitelezéssel kapcsolatban keletkezett, rendszerint váltóval fedezett és bankgaranciával ellátott tartozás ki nem fizetett része tette ki. A nagy gazdasági világválság idején befagyott restanciák rendezését az 1947. évi párizsi békeszerződés 31. cikke írta elő.1 A Népszövetség bábáskodása mellett 1924-ben kibocsátott ún. stabilizációs kölcsön a magánhitelek olyan áradatát indította el, amelynek következtében Magyarország 1929-re Közép-Kelet-Európa egyik legeladósodottabb országává vált. 1925 és 1929 között az állam, a kereskedelmi bankok, kisebb mértékben az iparvállalatok illetve állami garancia és irányítás mellett a városok és a megyei önkormányzatok közel 1 milliárd pengő névértékű, általában 20-50 éves lejáratú (zömében jelzálog típusú), leginkább 7-7,5%-os kamatozású hitelt vettek fel.2 Az 1931. augusztus 31-én a forgalomban lévő kereken 1,5 milliárd pengő névértékű kötvények és záloglevelek közel kilenctizede, 1,3 milliárd pengő külföldi befektetők kezén volt.3 Magyarország összes rövid és hosszú lejáratú külföldi adóssága ekkor kereken 4,3 milliárd pengőre rúgott, amelynek 18,9%ával (több mint 813 millió pengővel) az Egyesült Államoknak tartozott az ország.4 Rövid lejáratú exporthitelt elsősorban szintén amerikai bankok nyújtottak (hazai kereskedelmi bankok készfizetői kezességvállalása mellett) magyar 1 „A hadiállapot fennállását magában véve nem kell úgy tekinteni, mintha kihatással lenne olyan pénztartozások kötelezettségének megfizetésére, amelyek a hadiállapot fennállása előtt létezett kötelezettségekből és szerződésekből vagy szerzett jogokból származnak..." 1947. évi XVIII. törvény a Párisban 1947. február hó 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában. 2 A magyar állam 1928 májusában kötött szerződést a svéd gyufatröszttel, amely 1929-ben 36 millió dollár kölcsönt bocsátott 50 évre, 92%-os kibocsátási árfolyamon 5,5%-os kamatozás mellett az ún. Nagyatádi-féle földreform során kiosztott földek tulajdonosainak kártalanítására alakult szerv (a LEBOSZ) részére. A kamat azért volt ilyen kedvező, mert a magyar állam a hitel visszafizetésén túl monopóliumot biztosított a magyar piacon a svéd gyufatröszt számára. 1925 és 1929 között az ún. LEBOSZ I—II volt a leghosszabb lejáratú és a legnagyobb összegű nem állami hitel. A másik legjelentősebb tétellel, a városok és megyék hitelfelvételével együtt 1929-ben e két kölcsön képviselte a magyar magánjellegű hosszú lejáratú adósságállomány 70%-át. (A m. kir. kormány... [1930] 36.) 3 Spilákné Kertész Márta (1989) 85-86. 4 Szabad Nép, 1951. augusztus 8.
