Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Daniela Dvoráková: A ló a középkori Magyarországon. (A középkori lovak hierarchiájáról, fajtáiról, színeiről és árairól) II/357
A hatalom igyekezett ösztönözni az embereket arra, hogy elfogják a tolvajokat. A 11. században I. (Szent) László király elrendelte, hogy ha valaki elfog egy lótolvajt az elrabolt lóval, a tolvajt ki kell szolgáltatnia a bírónak, a lovat pedig, ha három hétig senki nem jelentkezik érte, ki kell vezetni a templom elé vagy a piacra, és ha még akkor sem jelentkezik érte senki, a megtaláló megtarthatja magának.8 7 A lókereskedelem az egész középkorban virágzott, ennek ellenére a kínálat nem tudta kielégíteni a keresletet. A háborúk az élet állandó velejárói voltak — történelmünk során aligha találunk olyan uralkodót, aki ne viselt volna háborúkat —, s a harcok során ezrével pusztultak el a lovak. A lovak külföldre való kivitelét szigorúan tiltották legkésőbb a 11. század végétől kezdve, így rendelkezett már I. (Szent) László király második törvénykönyvének 15. és 16. cikkelye. Akit rajtakaptak azon, hogy a király engedélye nélkül akarna lovat kivinni az országból, bebörtönözték és úgy büntették, mint egy lótolvajt. Még ha kegyelmet is kapott, a lovát elvették.88 Ezt a törvényt szinte változtatás nélkül átvette Szent László utódja, Könyves Kálmán is, erről tanúskodik törvénykönyvének 76. cikkelye.8 9 Mint minden tilalom esetében, itt is voltak kivételek. Egyes uralkodók külön engedélyezték bizonyos személyeknek vagy csoportoknak (városoknak, régióknak) a lovak kivitelére és velük való kereskedelemre való jogot. IV Béla 1265-ből származó oklevelében, melyben megállapította liptói jobbágyai jogait és kötelezettségeit, engedélyezte a lovak külföldre való eladását Csehország és Németország kivételével.9 0 Zsigmond király 1391-ben nagyvonalú kivételt tett Pozsony városával: a lóexport általános tiltása ellenére, melyet az uralkodó újra és újra megerősített, engedélyezte a pozsonyi vásáron vásárolt lovak kivitelét az országból. A pozsonyi lóvásárra, mely az éves vásár idején történt évente kétszer, a Magyar Királyság lakosai és idegenek is jöhettek, bármilyen nemzetiségű kereskedők árulhattak és vehettek lovakat bármilyen árban, és a vásárolt lovon haza is mehettek anélkül, hogy ezért bárki üldözte vagy háborította volna őket.9 1 Nyilvánvalóan ennek a kiváltságnak köszönhetően vált látogatott lókereskedelmi központtá Pozsony, ahol így egy igazi lóvásár fejlődött ki, hasonló a pestihez, amelyről a burgundi Bertrandon lovag is megemlékezett. A lovak kiviteléről szóló tilalom betartatása nem volt egyszerű. A tiltást állandóan megszegték, annak ellenére, hogy Zsigmond próbálta kézben tartani aa ügyet, ám nehéz megmondani, hogy milyen eredményességgel. 1399-ben a sárosi ispánnak címzett oklevelében azt írja, hogy tudomására jutott: kereskedők Kassán és más felvidéki területeken a tilalom ellenére is kiviszik a lovakat más országokba és királyságokba. Megparancsolta, hogy a lovakat kobozzák el, a vezetőiket pedig bebörtönöztette.9 2 A lókereskedőket vagy inkább -üzéreket a 87 Corpus Juris Hungarici. Magyar törvénytár I. 1000-1526. Bp. 1899. 82. 88 Sancti Ladislai regis decretorum liber secundus cc. 15., 16. - Závodszky Levente-. A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. Függelék: A törvények szövege. Bp. 1904. 170. 89 Colomanni regis decretorum liber primus c. 76. - uo. 193. 90 Mária Jersová: Slovensky diplomatár. Príloha Sborníka muzeálnej slovenskej spolocnosti 25. Turc. Sv. Martin 1931. 3-6. 91 AMB Nr. 547., CD X/8. 323-324. 92 ZsO I. 5854. sz., vö. DL 8438.
