Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Daniela Dvoráková: A ló a középkori Magyarországon. (A középkori lovak hierarchiájáról, fajtáiról, színeiről és árairól) II/357
forrásokban a mangones megnevezéssel jelölték, tevékenységüket (mangones officia, ars mangonica) Zsigmond király a Magyar Királyság területén általános dekrétummal betiltatta.93 A rendelkezés érvényesítése érdekében Zsigmond 1412-ben megbízta a lovak kivitelének felügyeletével a budai kamaraispánt, az itáliai Onofrius Bárdit, aki pénzügyi tanácsadója volt. Az ő különleges engedélye nélkül senki sem léphette át a határt lovakkal. Egy ilyen engedélyező levél fennmaradt: Onofrius Nürnbergi János javára adta ki, aki engedélyt kapott hét ló kivitelére.9 4 Engedélyt adott lókivitelre Zsigmond utódja, Albert is, aki 1439-ben bizonyos Peter Pachel részére tíz évre szóló engedélyt állított ki tíz ló külföldre való vitelére különböző díjak fizetése nélkül.95 Akinek nem volt királyi vagy királyi megbízottól származó engedélye, az annak a veszélynek tette ki magát, hogy elveszítheti a lovát. Az valószínűleg már nem fenyegette, hogy mint lótolvajt ítélik el, ahogy Szent László és Könyves Kálmán idejében, de a lovát kegyelem nélkül elvették. Nyilvánvaló, hogy ez tág lehetőségeket kínált a meggazdagodásra és nem kis konfliktusokat eredményezett. Zsigmond a lovak elkobzási jogát egyenesen a hű lovagok kiváltságává tette! A hadjáratok során az uralkodók a lovaggá ütéssel és birtokadományozással addig is elismerték a harcban magukat kitüntetők érdemeit. Zsigmond bővítette a jutalmak fajtáit a lovak elkobzásának jogával: ha kereskedőket illegális állatkivitelen értek, ezeket a lovakat megtarthatták maguknak. Ilyen oklevelet adott ki az uralkodó Csapi Miklós fiainak 1410-ben harci táborában.9 6 Az efféle jutalomnak, még ha hasznot is hozott, megvolt a maga árnyoldala is, hiszen Csapi András már fél év múlva védőlevelet kért Zsigmondtól, hogy az elkobzott lovak tulajdonosai ne vihessék bíróság elé az ügyet, mint ahogy az a Szécsiekkel kapcsolatban történt.9 7 Néha a lovak elkobzása vérontásba torkollott.9 8 Az a tény, hogy Zsigmond ismételten okleveleket adott ki, melyekben különböző személyeket és intézményeket bízott meg a lóexport felügyeletével és a tilalom betartartatásával, azt bizonyítja, hogy nem volt könnyű visszaszorítani az illegális kereskedelmet. Hasonló problémával küzdött Mátyás király is, akinek az idejében a lóhiány kezdett válságossá válni. Ezért törvénnyel {generale decretum) tiltotta be a lovak kivitelét, és azok, akik nem tartották azt be, elvesztették nemcsak lovukat, hanem egész vagyonukat. 1481-ben erről a rendeletéről tájékoztatta Eperjes városát. Az oklevélben az uralkodó kimondottan lóhiányról ír, amely egyrészt az állandó háborúskodás miatt, másrészt a külföldi és belföldi kereskedők tevékenysége miatt alakult ki, akik kiviszik a lovakat a királyságból, ezért „alig vagy egyáltalán nem lehet találni jó és megfelelő lovat" az országban, állapította meg a király oklevelében.99 Ezért megparancsolta, hogy a város hirdesse ki határozatát minden nyilvános helyen és piacon, és 93 A dekrétumra több oklevél hivatkozik, pl. Zsigmond oklevele 1411-ből: „iuxta formám nostri decreti super imhibitione artis mangonice stabiliti et firmati" - ZsO III. 362. sz., ZsO III. 2874. sz. stb. 94 ZsO IV 226. sz, vö. AMB Nr. 807. 95 CD XI. 124. 96 ZsO 1372. 8013. sz. 97 ZsO III. 362. sz. 98 DL 92 396. 99 Eperjes szabad királyi város levéltára 1245-1526. írta és összeáll. Iványi Béla. Szeged 1931. 233.
